Napi evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!” De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!” Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”

Elmélkedés:

Az apostolok missziós útjáról és az út során végzett tevékenységükről tulajdonképpen semmit sem árul el az evangélium. Úgy tűnik, hogy Lukács evangélista nem ezt akarja elénk tárni, hanem azt hangsúlyozza, hogy a küldetés Jézustól származik. Ő bízza meg a tanítványokat, ő mondja meg, hogy mit tegyenek és mit hirdessenek. A küldöttek az ő nevében munkálkodnak és azt az országot hirdetik, amelynek megvalósulása Jézus által kezdődött el. Jézus szándéka kettős: egyrészt küldöttei készítsék elő érkezését, másrészt készüljenek fel arra a későbbi küldetésre, amikor az Úr halála és feltámadása után azt a parancsot kapják, hogy feltámadásának hirdetői legyenek.
A tanítványokban nagy bátorság és bizalom élt Jézus iránt, hiszen teljesen eszköztelenül, mindössze a Mester tanításával a tarsolyukban útnak mertek indulni. Ez a bátorság elsősorban abból fakadhatott, hogy Jézus közelében számos alkalommal megtapasztalhatták, milyen szívesen hallgatják az emberek Mesterük szavait, s azt is láthatták, hogy a tanítás mögött milyen emberfeletti erő rejlik. Amikor most ők nem a saját nevükben és nem a maguk tanításával, hanem Jézus nevében és az ő örömhírével indulnak útnak, akkor hasonló eredményre számíthatnak.
Ha megfogadom az Úr tanácsait, s nem magamban, hanem benne bízom, akkor tanúságtételem gyümölcsöző és Istennek tetsző lesz.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Atyánk, váljék erősebbé a szeretet irántad és a felebarát iránt: Krisztus tanítványai támogassák az igazságosságot és a békét. A szegényeknek hirdettessék az evangélium, s az Anyaszentegyház mutassa meg különleges szeretetét a kicsinyek és kitaszítottak iránt. Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké!
Szent II. János Pál pápa