Napi evangélium

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.

Elmélkedés:

Jézus elindul Jeruzsálembe. Egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Csak ő tudja, hová vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják be. A szamaritánusok magatartása a több évszázada tartó ellenségeskedéssel magyarázható, a Jeruzsálembe tartó és területükön áthaladó zsidók számára nem biztosítottak szállást. Ő nem törődik a visszautasítással, hanem továbbmegy.
Az elutasítás miatt az apostolokban felébred a rosszindulat és a bosszúvágy. Isten bosszúját akarják lehívni azokra, akik nem fogadják be Mesterüket és őket. Ebből látjuk, hogy az apostolok nem értik, hová tart Jézus. Pusztítást szeretnének, mert nem értik, hogy Jézus megmenteni jött az embereket.
A tanítványok csak lassan tanulták meg a nyitottságot és a türelmet, amit nekünk is el kell sajátítanunk. Türelmetlenséggel, bosszúállással, versengéssel, hatalomvággyal és veszekedéssel nem lehet Isten országát építeni. Nem szabad senkit sem kiközösítenünk vagy elutasítanunk, hanem próbáljunk meg segíteni.
Jézust nem állítja meg sem a nép értetlensége, sem az apostolok rossz lelkülete. Nem áll meg, hogy tanítsa őket, hiszen nincs már erre idő. Továbbindul az úton, amelyről nem lehet visszafordulni, s amely a Golgotára, s a síron át a dicsőséges feltámadáshoz vezet. Küldetéstudata erősítse bennünk az elkötelezettséget!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mária, a zarándok emberiség Anyja, „imádkozzál érettünk, most és halálunk óráján.” Ölelj minket szorosan Jézushoz, a te szeretett Fiadhoz és a mi testvérünkhöz, az élet és a dicsőség Urához.
Szent II. János Pál pápa