Napi evangélium

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.

Elmélkedés:

Minden ember gyermekkorában a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a viselkedés szabályait, mint magatartási formákat. Nem képes még arra, hogy megkülönböztesse a jót és a rosszat, nem tud még ítéletet alkotni, hogy mi válik javára és mi nem. Nem képes továbbá arra sem, hogy önálló döntéseket hozzon, hanem rábízza magát szüleire, akik gondoskodnak róla. Jézus nem tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét. Tanítványai és apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek és bizonyára küzdöttek is ellene. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és a versengés szelleme, miként ez a mai evangéliumban szerepel. Ezen elképzeléseikkel szemben Jézus egy gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és koránál fogva nem is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja kicsinységét, mások vezetését és irányítását.
Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak és kereszténynek engedelmeskednie Jézusnak, és megtanulni tőle az alázatosságot és a szolgálatot. Jézustól tanuljuk meg, hogyan kell emberként élnünk. Isten Fia, Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy megmutassa nekünk az emberi élet értelmét és célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa az Atyához vezető utat. Ebben az értelemben követendő többek között számunkra a gyermekek életmódja. A versengés helyett tudom-e minden helyzetben az alázatos szolgálatot választani?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket, Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly nagy számmal volnának is! Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe a Te dicsőségedre! Ó, Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira szeretsz!
Avilai Szent Teréz