Napi evangélium

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”

Elmélkedés:

Az evangéliumokban megfigyelhető, hogy amikor valami fontos esemény van készülőben vagy valamilyen lényegi tanítás fog elhangzani, akkor ezt megelőzően Jézus imádkozik. Nyilvános működésének kezdetén imádkozni megy a pusztába, imádkozik az apostolok kiválasztása előtt, imát mond több csoda megtétele előtt, imádkozik az utolsó vacsorán, majd szenvedésének kezdetén a Getszemáni-kertben és a kereszten is az imádság szavai szólnak ajkáról.
A mai evangéliumi szakasz szintén azzal kezdődik, hogy az Úr egyedül imádkozik, s ebből már előre sejthetjük, hogy valami jelentős esemény fog történni. Péter vallomása Jézus személyéről fontos kijelentés, amelyből megtudhatjuk, hogy Isten Fölkentje, s ez a kijelentés Jézus messiási kilétére vonatkozik. Fontos, hogy Jézus nem „önmagában” Messiás, hanem az Isten által felkent Messiás. A Fiú tehát az Atyához tartozik, az ő nevében cselekszik, az ő akaratának megfelelően hajtja végre messiási küldetését.
Az apostolok állandóan Mesterük közelében vannak. Nyitottak és befogadóak mindarra, amit az Úr tanít. Nem kíváncsiskodás ez részükről, hanem az Úr iránti elkötelezettség jele.
Ha arra törekszem, hogy minél többet legyek Jézus közelében, egyre jobban megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát. Az apostolokhoz hasonlóan meg kell tanulnom, hogy úgy éljek, ahogyan Jézus. Úgy tekintek-e rá, mint Messiásra és Megváltómra? Megvallom-e hitemet?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram! Te látod, hogy hányszor viselkedek a gonosz szőlőművesek módjára, akik nem adták meg gazdájuknak a termést, elárulták őt. Sokszor én sem adom meg neked, amit kérsz, hogy szeresselek és szolgáljalak téged és embertársaimat… Én is elárullak bűneimmel, szeretetlenségemmel. Bocsáss meg, kérlek, és segíts, hogy újra és újra téged válasszalak, és megadjam a termést, mint a jó szőlőművesed.