Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok?
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.

Elmélkedés:

A mai örömhír szerint Jézus a sziklára építő okos emberhez hasonlítja azokat, akik hallgatják és megvalósítják tanítását. Kijelentése tehát két elemet foglal magába: tanításának figyelmes hallgatását, megismerését, valamint azt az életmódot, amely e tanításhoz igazodik. A keresztény ember életében a kettő szorosan összetartozik, s egyik sem hiányozhat a hiteles krisztusi élethez.
Az elbizakodottságnak jele volna, ha valaki azt állítaná magáról, hogy keresztényként él, ugyanakkor nem törekszik arra, hogy Jézus tanítását napról napra egyre jobban megismerje. Természetesen az sem lehet elegendő, ha valaki jól ismeri mindazt, amit Jézus elvár követőitől, de mindennapi életében egészen másként cselekszik.
A szakasz másik hasonlata a fáról és gyümölcséről, megerősíti az előbbi mondanivalóját. Külső cselekedeteink visszatükrözik belső világunkat, gondolkodásmódunkat és szándékainkat. Pontosan elárulják, hogy mi lakik a szívünkben. Ezzel kapcsolatban mondja Jézus: a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rosszat. Ha Jézus tanítása szerint élünk, azaz viselkedésünkkel, mindennapi magatartásunkkal, szavainkkal és tetteinkkel egyaránt őrá igyekszünk hasonlítani, akkor jó gyümölcsöket teremhetünk lelkiekben, amelyek egyrészt a saját üdvösségünket szolgálják, másrészt mások javára lehetünk velük. Életemet akkor alapozom valóban őrá, ha tanítását tettekre váltom.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Én irgalmas Uram, én jó Istenem! Bárcsak juttatnál nekem a szent forrásnak vizéből, hogy az élő vizek kútjából igyam, azokkal együtt, akik Téged szomjaznak! Ott laknék én is az égi honban, öröké ujjongva jóságodban, és mondanám boldogon: Mily édes az Élő Vizek forrása, amely az öröklétre fakad, és soha-soha nem apad! Én Istenem! Te vagy a Forrás, aki folyton szomjat oltón áradsz! Úr Jézus, add mindig e vizet, hogy egyre szomjamat enyhítsem. Könyörgök nagy jótéteményeidért! Hiszen Te mindenünk vagy, napi életünk: táplálékunk, italunk, üdvösségünk, Istenünk!