Napi evangélium

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”

Elmélkedés:

Miután Jézus kiválasztotta a tizenkét apostolt, beszédet intéz minden jelenlévő tanítványához. A beszéd első része azokról szól, akik tanítványai lettek, az Isten országához tartoznak és annak megvalósításán munkálkodnak. Őket, akik befogadták Isten országának örömhírét, Jézus boldognak nevezi. A beszéd második felében elhangzó „jaj-mondások” pedig azokról szólnak, akik a földi gazdagodástól, a bővelkedéstől vagy a szórakozástól várják boldogságukat.
Isten országának eljövetele megváltoztatja az emberi életeket. A szegények, az éhezők, a sírók és az üldözöttek Istentől kapják meg jutalmukat, aki lelki gazdagságot, bőséget, nevetést és örök életet ad nekik. Az ember számára attól függ a boldogság megtalálása, hogy milyen kapcsolatban van azzal az országgal, amelyet Jézus hirdetett és megvalósított. A Jézushoz való tartozás érdekében érdemes vállalnunk a szegénységet, a nélkülözést, a sírást, sőt akár az üldözéseket is. A lemondások és az egyszerű élet jutalmaként Jézus az örök életet ígéri számunkra. De nem köteles senki ezt az utat választani. Aki a földi gazdagodást vagy az evilági boldogságot választja, az nem számíthat ennél többre, nem számíthat az égi jutalomra, hiszen már itt megkapta mindazt, amire vágyott, s ami számára a boldogságot jelentette. Az üdvösség útjának választása az örök élet reménye nélkül lehetetlennek tűnik.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, pusztába vezettél. Sötétségbe, fagyba, hőségbe, magányba. Uram, Istenem, kísértésbe vezettél. Egybe, kettőbe, százba, számtalanba. Uram, Istenem, elbuktam volna. Egyszer, kétszer, százszor, számtalanszor. Uram, Istenem, te velem voltál. Sötétségben, fagyban, hőségben, magányban. Uram, Istenem, gyengévé tettél, hogy erősséged megmutasd.