Napi evangélium

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.

Elmélkedés:

Márk evangéliumának 6. fejezetében arról olvashatunk, hogy Jézus elküldi tanítványait a városokba és falvakba, hogy az ő nevében betegeket gyógyítsanak és bűnbánatot hirdessenek. Visszaérkezésük után a tanítványok beszámolnak arról, mi mindent tettek és tanítottak, milyen eredménnyel járt a Mesterük nevében végzett szolgálat. E két rész között található Keresztelő Szent János vértanúságának elbeszélése, amelyet a mai napon olvasunk. Az evangélista ezzel a résszel lezárja János működését, illetve bemutatja Jézus működésének kezdetét, s ez utóbbit úgy állítja be, hogy Jézus is a vértanúság felé halad.
Márk nem részletezi Heródes érzéseit, szándékait és nem foglalkozik a „táncoló leány” gondolataival sem. Pedig érdekes volna tudnunk, hogy mi járhatott fejükben. Mit gondolhatott Heródes, aki „szent és igaz” embernek tartotta Jánost, amikor végülis kimondta a halálos ítéletet? És mit gondolhatott a leány, aki sikeres műsoráért jutalomként egy ember halálát kérte? Vajon mit gondolhattak a születésnapon résztvevő vendégek a szokatlan kérés hallatán, illetve annak teljesítése láttán? Márk csupán a törvénytelen feleségnek, Heródiásnak a gonoszságát emeli ki, ami János halálához vezetett.
Keresztelő János példája erősítsen minket abban, hogy semmilyen veszély, de még a halál sem tarthat vissza bennünket a hitünkről szóló tanúságtételtől és az igazság kimondásától.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Az Úristen vezesse békében, növelje egységben és tartsa meg épségben az egész földkerekséget. Nyerje meg tanításának a nemzeteket és a hatalmasságokat, nekünk pedig adja meg, hogy békés nyugalomban éljünk és dicsőítsük a mindenható Atyaistent. Mindenható örök Isten: isteni dicsőségedet Krisztus Urunkban minden népnek bemutattad. Őrizd a megváltás művét , hogy Egyházad az egész világon elterjedjen és állhatatos hittel kitartson neved megvallásában. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik, Isten mindörökké.