Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Elmélkedés:

Sziklára építeni
Ősszel autóval közlekedve el szoktam nézni azokat az embereket, akik az út menti diófák alatt diót keresgélnek. A senki földjén vagy legalábbis úgy gondolják ez a föld senki másé, csak az övék. A hagyomány szerint ez az ő diófájuk, ez a dió őket illeti. Egyesek csak kis vödörrel jönnek, mások hosszú póznákkal, botokkal felszerelkezve, hogy leverjék a még fán lévő termést. Keresgélnek a gazban, mert az már nem jut eszükbe, hogy könnyebb volna a munkájuk, ha lekaszálnák a füvet. Vagy úgy gondolkoznak, hogy azért sem kaszálják ők le a füvet, hogy aztán más találja meg könnyebben a diót. Néha egymással is összevesznek, kinek a dédapja, ükapja járt ide korábban diót gyűjteni. Mert bizony annyira finom lehet a gépkocsik kipufogógázában érett dió, hogy megér egy 100 éves perpatvart két család között. A sorban már több fa kiszáradt, évek óta egyetlen odajáró diószedőnek sem jut eszébe kivágni. És az ilyen helyeken soha nem látni senkit, aki diófát ültetne. Mert mindent csak várnak az élettől, várnak az Istentől, várnak az államtól. Pedig a diófák nem élnek örökké. Nem kellene néha ültetni néhányat?
Szent István király személyében olyan államférfit látunk, aki nem csak magára, hanem nemzetére, és nem csak a jelenre, hanem a jövő évszázadaira is gondolt. A kereszténységgel olyan útra állította a magyar népet, amely biztosította számunkra a fennmaradást. Tudta, hogy ültetni kell, jövőt kell tervezni, építeni. Tudta, hogy sziklaszilárd alapokra van szükség, hiszen a változó időkben számos veszély fenyegeti az egyéneket, a közösségeket és a nemzeteket. Szent István király példája arra ösztönöz bennünket, hogy az ünnep evangéliumában hallottak szerint keressük a szilárd alapokat, amelyre házat, otthont és hazát lehet építeni. Olyat, amely kiállja az idők viharait. A ház, amely földi boldogulásunkat jelenti, a hit és a munka. A keresztény hit és a becsülettel végzett munka. Az Isten jóságáért járó hit és az emberek szeretetét viszonzó munka. Ezek alapja pedig a tanúságtétel és a példamutatás. Hit csak tanúságtételből ered. Mégpedig hívő emberek hiteles tanúságtételéből. Ha hiszünk abban, hogy a krisztusi hit valóban érték, amely megadja életünk értelmét és megmutatja célját, s ha szeretnénk, hogy a következő nemzedékek is értéknek és életet segítő vezérelvnek tekintsék, akkor tovább kell adnunk a hitet. A hittételek, hitigazságok tanítása még nem elég. Az Isten létezését bizonyítani szándékozó filozófia, elmélet még nem elég. Az isteni jelenlét felfedezése a történelem eseményeiben még nem elég. Az isteni közbeavatkozás megcsodálása egyes szent emberek életében még nem elég. Hitünk szóbeli megvallása egyéni vagy közösségi szinten még nem elég. A hitről való tanúságtétel ugyanis azt jelenti, hogy hitem szerint élek. Hétköznap és vasárnap egyaránt, mert a hit és a vallásosság nem ünneplős ruha, amelyet vasárnaponként magamra veszek, hanem mindennapi feladat, mindennapi kereszthordozás. A tanúságtétel mellett a másik szilárd alap a példamutatás, ami másokat is becsületes munkavégzésre ösztönöz. Nem elég lelkesen beszélni valakinek a munka szeretetéről. Nem elég megtanítani a mesterfogásokat, átadni neki a szaktudást. Ha várjuk, hogy az ingyendió az ölünkbe pottyanjon, még nem tettünk semmit. Talán csak a gyerekeid vagy az unokáid fognak enni a terméséből, de menj és ültess egy diófát! Ha megtetted, elmondhatod: Szent István király magyar népéhez tartozom.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ, amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének tűnik, nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében, tudásában, hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád imádkozunk, hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével szolgálják hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi haza építése közben az égi haza felé is törekedjen!