Napi evangélium

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.

Elmélkedés:

Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki egy példabeszéddel világítja meg, hogy miért fontos a megbocsátás. A szolgákról szóló hasonlat azzal zárul, hogy nem számíthatunk Isten irgalmára, ha mi nem vagyunk képesek megbocsátani embertársainknak. De ezt a jézusi kijelentést nem szabad úgy értékelnünk, mintha a mi megbocsátásra való készségünktől függne Isten megbocsátása, hiszen ő irgalmas e nélkül is. A „hetvenszer hétszer” kifejezés természetesen nem azt jelenti, hogy számoljuk a megbocsátásainkat, s a 490-dik után már nyugodtan haragudhatunk, és nem kell többször megbocsátanunk. Az irgalomnak, a megbocsátásnak végtelennek kell lennie. Ne legyünk fukarok a megbocsátással, hanem mindig legyünk készek rá.
Ezt a példabeszédet bizonyára sokan úgy értelmeznék a legszívesebben, hogy csak akkor kell megbocsátanunk embertársainknak, ha valaki bocsánatot kér tőlünk. Még a vallásos emberek között is igen gyakran találkozni ezzel a vélekedéssel. Pedig miként Isten is önmagában irgalmas, nekünk is érdemes gyakorolnunk a megbocsátást akkor is, ha valaki nem kér kifejezetten elnézést tőlünk a vétkéért. Jó lenne eljutnunk a megbocsátásnak erre a magasabb szintjére.
A könyörtelen elszámoltatás, a szívtelen számonkérés és a bosszúállás helyett Jézus új utat ajánl követőinek: a kiengesztelődés, a békesség és a megbocsátás útját. Ez az út vezet csak az irgalom Istenéhez.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem. Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban.