Napi evangélium

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”

Elmélkedés:

Egyházunk Urunk színeváltozását ünnepli a mai napon. A színeváltozás eseményére már a VIII. század óta jelentős ünneppel emlékeztek a keleti keresztények, de a nyugati Egyházban csak 1457-ben iktatta be az éves szertartásrendbe III. Callixtus pápa.
A színeváltozás jelentős esemény Jézus életében, hiszen ekkor az ő istensége, isteni dicsősége tárul fel. Jézus azért mutatta meg isteni dicsőségét Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Tábor-hegyen, hogy kereszthalálát látva ne veszítsék el reményüket. Ők erre az eseményre gondolva megérthették, hogy a szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet.
Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük Isten közelségét, miként azt megtapasztalta a három apostol. Azokban a napokban, amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott él a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye.
Máté evangélista megjegyzi, hogy Jézus dicsőségének látványa rémülettel tölti el a három apostolt. Isten jelenlétének megtapasztalásakor ez a félelem szokott lenni az első emberi reakciónk. Kicsinységünk tudatában megrettenünk Isten végtelen hatalma előtt, s bűneink miatt félelem tölt el minket a szent Isten közelségében. E félelmeinket Jézus érintése oszlatja el. Megérintette egykor az apostolokat, s megérint minket is, majd szavakkal bátorít, hogy ne féljünk. Jézus szeretetteljes közeledése ébresszen bizalmat bennem!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted.