Napi evangélium

Abban az időben:
Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.

Elmélkedés:

Csoda öt kenyérrel
Máté evangélista nagyon röviden, szinte tőmondatokban mondja el a kenyérszaporítás eseményét. Egyetlen felesleges szó vagy kijelentés sem szerepel a leírásban. Éppen ez a tömörség sugallja számunkra azt, hogy nem egy kitalált eseményt olvasunk az evangéliumban, hanem egy valóságban megtörtént esetet. Mert ha csupán a szerző gondolatvilágában született volna meg a történet egy mondanivaló, egy üzenet alátámasztására, akkor sokkal színesebben írta volna le mindezt. Az evangélista viszont csak a lényegre, a tényekre figyel. Az eset valahol a galileai pusztában játszódik, ahol több ezer ember gyűlik össze Jézus köré. Az emberek szándéka kettős: egyrészt hallgatni akarják Jézust, mert ekkor már elterjedt, hogy tanításában különleges erő rejlik, másrészt betegeket visznek hozzá, hogy gyógyítsa meg őket. Ez utóbbiról Máté említést is tesz. A gyógyítások közben az idő gyorsan telik, este lesz, az emberek pedig ott vannak a pusztában étlen-szomjan. A tanítványok észreveszik a szükséghelyzetet, arra kérik Mesterüket, hogy küldje haza az embereket. Jézus viszont más megoldást javasol: tanítványait kéri, adjanak enni a népnek. Kérésének ők aligha tudnának eleget tenni, hiszen a náluk lévő kevéske eledel, az öt kenyér és a két hal, bizony nem volna elég ekkora tömegnek. Jézus közreműködésének, csodájának köszönhetően mégis jóllakik a rengeteg nép a megszaporított kenyérből és halból.
Abban a korban elterjedt volt az a gondolat, hogy az eljövendő Messiás megismétli az egykori manna-csodát, amikor az Egyiptomból való kivonulást követően Isten a pusztában a mannával, az égből hullott kenyérrel táplálta a választott népet. Jézus azt akarta, hogy a nép ne csupán a messiási korszak bekövetkeztének jelét lássa a csodában, hanem cselekedetével előremutatott az Eucharisztiára, az Oltáriszentségre. Ezt szolgálja a tanítványok bevonása a cselekménybe, közreműködésük kérése. Jézus megtehette volna akár azt is, hogy az égből hullat kenyeret, de nem teszi. Elkéri azt az öt kenyeret és két halat, ami a tanítványoknál van, és ők szívesen odaadják. Aztán pedig a tanítványokat kéri meg a megáldott és megszaporított étel kiosztására, s végül a maradék összegyűjtésére. Láthatjuk tehát, hogy nem mellékes a tanítványok jelenléte, közreműködő segítsége. Az Oltáriszentség esetében szintén az emberi közreműködés, a felszentelt papok szolgálata szükséges ahhoz, hogy Jézus táplálja az embereket.
Érdemes figyelnünk a közösségteremtő jellegre. Az ötezer férfi, valamint a velük lévő asszonyok és gyermekek valamennyien abból esznek és laknak jól, ami sokká változik Jézusnak köszönhetően. Nem kerül elő a tarisznyák mélyéről semmiféle étel, nem érkezik valaki váratlanul nagyobb mennyiségű kenyérrel, nem hoznak ételt a környékbeli településekről. Mindenki abból részesül, amit Jézus ad. Az Oltáriszentség esetében szintén egy kenyérből eszünk s ez közösséget hoz létre. Közösséget az Egyházzal és közösséget egymással.
Lényeges mozzanat, hogy azzal a kevéssel tesz csodát, amit az emberek felajánlanak, odaadnak neki. Az Oltáriszentség esetében az a kenyér válik Krisztus testévé, amit emberi munkánk gyümölcseként felajánlunk az Úrnak. Nagylelkűségünket Isten megjutalmazza, sokszoros lelki kincsként adja vissza nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!