Napi evangélium

Abban az időben:
Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése:
Hallván hallotok, és mégsem értetek,
nézvén néztek, de mégsem láttok;
megkérgesedett ugyanis e népnek szíve:
Fülükkel restül hallanak,
szemüket behunyják,
hogy a szemükkel ne lássanak,
fülükkel ne halljanak,
és a szívükkel ne értsenek,
s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket.

De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.
Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.”

Elmélkedés:

Köztetek van
Máté evangéliumának 13. fejezetében több példabeszédet olvashatunk, amelyek az Isten országáról szólnak. A mai vasárnap hasonlata a magvetőről, a jövő vasárnapi a földbe vetett jó és rossz magról, s a gyomnövényről (konkoly) szól, két hét múlva pedig a földbe rejtett kincsről, a megtalált igazgyöngyről és a halászhálóról fogunk olvasni. Mivel a példázatok témája megegyezik, érdemes együtt szemlélnünk őket, illetve nagyobb távlatból megvizsgálnunk azt, hogy mit akart Jézus mondani az Isten országával kapcsolatban és mit érthettek egykor az emberek, milyen gondolatok jártak a fejükben, amikor az Isten országáról hallottak.
Induljunk ki annak elismeréséből, hogy az a világ, amelyben Jézus élt, nekünk meglehetősen távoli és idegen. Furcsának tűnik, hogy akkoriban az uralkodó politikai, katonai, hatalmi viszonyoknak egyben vallási jelentőséget is tulajdonítottak. A zsidó nép gondolkodására különösen is jellemző volt, hogy népük, országuk erejét, nagyságát, hatalmát nem maguknak, hanem Istennek tulajdonították. Az Egyiptomból való szabadulást az isteni közbeavatkozás különleges jeleként értelmezték. Később, amikor elfoglalták az ígéret földjét, Kánaánt, az ott lakó népek felett aratott győzelmet Istennek köszönhették, ő segítette őket a terület megszerzésében. Ha viszont a zsidó nép idegen uralom alá került, seregét legyőzték, az embereket rabszolgamunkára kényszerítették vagy fogságba hurcolták, annak a jele volt, hogy a néptől elfordult az Isten. Ennek okát abban vélték felfedezni, hogy a nép fordult el Istentől és tért le Isten törvényeinek útjáról, aki mintegy büntetve őket, megengedi, hogy idegen népek uralkodjanak rajtuk.
Jézus korában tehát a zsidó nép gondolkozásában szoros kapcsolat állt fenn a világi uralom és az isteni uralom között. Mivel az ország nem volt önálló, hanem a Római Birodalom egyik tartománya volt, ezért a római fennhatóságtól való megszabadulás vágya összekapcsolódott az Isten által küldött szabadító, a Messiás várásával. Az emberek úgy képzelték, hogy az Isten országa úgy valósul meg, hogy megszabadulnak az idegen uralomtól és önálló lesz az ország. Ezt az elképzelést Jézus eloszlatja vagy legalábbis igyekszik eloszlatni azzal, hogy az Isten országa lelki jellegéről és tartalmáról beszél hasonlataival. A magvetőről szóló példázat ezek szerint azt tanítja, hogy Isten megszólítja az embert, elveti szívébe az igazság tanítását és az emberen múlik, hogy miként fogadja azt. Engedi-e, hogy Isten uralma megvalósuljon az életében és így lelkiekben bőséges termést hozzon vagy elfojtja szívében az isteni kezdeményezést? Az emberen múlik, hogy a hit szemével meglátja-e és a megtérés által befogadja-e Isten országát.
Jézus a következőket mondta, amikor a néphez beszélt: „Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21). Mivel egészen személyes szintre emeli az Isten országa ügyét, érdemes személyesen válaszolnunk a nekünk szóló kérdésekre. Milyen talajra hull lelkemben az isteni üzenet? Hogyan hallgatom, olvasom Isten szavát? Hiszem-e, hogy Krisztus tanítása az örök életre vezet? Törekszem-e annak megélésére, megvalósítására? Küldetésemnek tekintem-e, hogy magam is hirdessem az örömhírt? Befogadom-e Isten országát, mint lelki valóságot értelmemmel és akaratommal?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!