Napi evangélium

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!”

Elmélkedés:

Az emberi rosszindulat és az isteni jóakarat áll szemben egymással a mai evangéliumban. A nép ámulattal tapasztalja, ahogy Jézus kiűzi az ördögöket és sok más csodát tesz. Azt gondolnánk, hogy egy ilyen jócselekedet annyira egyértelmű, hogy mindenkit hálaadásra indít, hiszen könnyen felfedezhető mögötte az Isten emberek iránti jósága. De nincs így. Egyesek azt a vádat fogalmazzák meg, hogy Jézus az ördöggel szövetkezve viszi végbe cselekedeteit. Rögtön megjelenik tehát az irigység, a vádaskodás, a rosszindulat, mint jellemző emberi megnyilvánulások. S ennek oka az lehet, hogy szívük mélyéből elutasítják Jézust, nem képesek hittel elfogadni, hogy ő az Isten Fia. Jézus viszont tovább indul, hogy folytassa munkáját és hitet ébresszen sokakban.
Az emberi világ az isteni és az ördögi metszéspontjában áll. Az egyik oldalról Isten szeretné érvényesíteni akaratát életünk felett, a másik oldalról a gonosz lélek akar uralni minket. Isten mindig meghagyja szabadságunkat, az ördög viszont elveszi azt. Az isteni és az ördögi erők metszéspontjában élnünk igencsak nehéz. Mely erőnek engedelmeskedjünk? E küzdelmes választásban Jézus nem hagy minket magunkra. Segítsége nélkül tehetetlenek volnánk a gonosz erőkkel szemben, s egy idő után bizonyára feladnánk a küzdelmet. Jézus mellém áll, hogy legyőzzem a gonosz lelkeket, és szabadon engedelmeskedjek Istennek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: „Uram, kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!” Sziklaházként a te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem értelme dicsőséged hirdetése!