Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.”

Elmélkedés:

A mai evangéliumi történetet egy leprás gyógyítása előzi meg. (Jézus szíve tegnapi ünnepe miatt ezt nem olvastuk.) A leprás esetében Jézus megparancsolja, hogy a meggyógyult személy pontosan tartsa meg azokat a zsidó előírásokat, amelyeket a mózesi törvény a tisztulás esetére meghatároz.
A százados szolgájának meggyógyításakor – erről szól a mai örömhír – nincs szükség semmilyen kötelező szertartásra, de még közvetlen cselekedetre sem Jézus részéről. A pogány katonatiszt tapintatosságáról tanúskodik, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a zsidó Jézus belépjen házába, mert akkor a törvények szerint tisztátalanná válna.
Jézus e szavakkal dicséri meg őt: „ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben” (Mt 8,10). A hit isteni ajándéka mellett azonban emberi szempontok is lehettek a katona kérésének hátterében. A fegyelemhez és parancsokhoz szokott katonatiszt feltételezi, hogy a kimondott szónak hatása van. Bár parancsnok, e helyzetben beismeri tehetetlenségét, ő nem tud segíteni szolgáján, ezért kér segítséget Jézustól. Ezen emberi szempontok mellett azonban mégis a hite az a döntő elem, amelyre alapozva Jézus csodával gyógyítja meg szolgáját. Hitvallása olyannyira jelentős, hogy bekerült a szentmisébe, és a szentáldozás előtt ezeket a szavakat imádkozzuk. Méltatlanságom ellenére minden szentmisében eljön hozzám Jézus. Hívom-e a szívembe? Hogyan fogadom őt?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hálatelt szívvel imádunk, magasztalunk és dicsőítünk Téged! Mutasd meg nekünk szeretetedet! Urunk Jézus, igaz közbenjárónk az Atyánál! Te jól ismersz minket és ismered szükségleteinket. Engedd csak azt kérnünk, ami javunkra szolgál, s ami lelkünk üdvösségéhez szükséges.