Napi evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Elmélkedés:

A jócselekedetek gyakorlása, az adakozás, a böjtölés és az imádkozás olyan vallási cselekedetek, amelyekkel Istennek szeretnénk a kedvében járni. Ennek következtében helyes gyakorlásuktól messze távol áll mindaz, ami az emberek elismerését vagy dicséretét kívánja kiváltani. Természetesen mások számára is látható tettek ezek, de nem az a céljuk, hogy elismerést kapjunk értük. A jócselekedeteket nem a földi előnyökért vagy hírnévért, de nem is az isteni jutalomért tesszük. A farizeusok nagy-nagy tévedése éppen az volt, hogy azt gondolták, olyan mértékben számíthat mindenki az isteni jutalomra, amennyire megtartja a szabályokat és gyakorolja a jót. A keresztény ember azért teszi a jót, mert ezzel akarja kifejezni a Jézus iránti hűségét és szeretetét.
Mi a különbség a keresztény tanúságtétel és a képmutatás között? A tanúságtétel azt jelenti, hogy a világban, az emberek előtt élünk keresztény módon, s nem szégyelljük, hogy Krisztus követői vagyunk. Ez csak akkor hiteles, ha mély belső meggyőződésből fakad, az Istenben való hit és az Isten iránti szeretet külső kifejezése. A képmutató embernek is láthatóak a külső vallási cselekedetei, de ezek nem belső meggyőződéséből fakadnak. Ezt a külső magatartást, mivel nincs igazi belső motiváció, hosszú időn keresztül nagyon fárasztó lehet gyakorolni, ezért az idő mindig megmutatja, hogy ki miből merít s milyen gyümölcsöket érlel.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Szeretném, ha tanításod jó talajra hullna a szívemben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassalak és segíts, hogy tanításod szerint éljek! Segítsen engem a Szentlélek a tanítás hűséges hallgatásában, megértésében, megélésében és bátor hirdetésében!