Napi evangélium

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.”

Elmélkedés:

Jézus arról beszél tanítványainak az utolsó vacsorán, hogy milyen sors vár rá. Előre megmondja nekik távozását és visszatérését. A tanítványok viszont nem értik ezeket a szavakat. Nagypénteken, Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy mit jelent az Úr távozása. Ez az a pillanat, amely még inkább elbizonytalanítja őket, s ezen esemény után még inkább nem értik, hogy miként fog Jézus visszatérni, hogyan láthatják őt újra. A feltámadás jelenti majd harmadnap a visszatérést, de nem evilági, hanem már megdicsőült testben, amelyet aztán negyven nap múlva az Atyához való örök visszatérés, a mennybemenetel követ. Jézus világból való távozása a feltétele annak, hogy eljöjjön a Szentlélek, aki az ő művét fogja folytatni a világban.
Számunkra is lehetnek olyan órák vagy napok, amikor nem látjuk Jézust, s amikor lelkünk nem annyira érzékeny sugallatai befogadására. Valószínűleg ilyenkor nem ő távozik el tőlünk, nem ő hallgat, hanem mi figyelünk helyette másra. Milyen jó lenne, ha ez valóban csak „egy kis idő” volna! Ha érzem hiányát, érdemes csendet teremteni magamban, hogy meghalljam szólítását. A tanítványokat egykor öröm töltötte el amiatt, hogy küldetését befejezvén az Úr visszatért Atyjához. Örömmel várom-e Jézus ígéretének beteljesedését, a Szentlélek jövetelét?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.