Napi evangélium

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

Elmélkedés:

A szamariai asszony, akitől Jákob kútjánál Jézus vizet kér, kettejük beszélgetése során megérti, hogy Jézus a Messiás, s ezt örömmel mondja el a város lakóinak. A vakon született ember, miután Jézus segítségével látni kezd, örömmel fejezi ki hitét, s ismeri fel gyógyítójában a Messiást. Egyeseket a tanítás, másokat pedig a csodák vezetnek el a Messiás felismerésére. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiknek mindez nem elég. Róluk olvasunk a mai evangéliumban.
A jó pásztor határozottsága és a rábízottakért érzett szeretet érződik Jézus szavaiból, amikor arról beszél, hogy egyetlen ember sem veszik el azok közül, akiket az Atya neki adott, s akik hisznek benne. Ezt az isteni szándékot nem hiúsíthatják meg azok a zsidók, akik szembeszállnak Jézussal, és nem hátráltathatják azok, akik nem hisznek benne vagy elutasítják Jézust, az Atya küldöttét. Jézus véghezviszi küldetését, összegyűjti mindazokat, akik hisznek benne s követik őt.
A tanítványa megőrzi az egységet Krisztussal és az általa alapított Egyházzal. Nem egy új, egy korábban nem létező Egyházat keresünk és nem egy új Egyházat építünk, hanem egy megújuló Egyháznak a tagjai vagyunk, s arra törekszünk, hogy e megújulásban tevékenyen részt vegyünk. Meg kell tanulnunk Jézustól, hogy az evangélium hirdetése által mi is visszavezessük az eltévedteket az Egyház közösségébe.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődnék az életem.