Napi evangélium

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az.” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Elmélkedés:

Lelki világosság
A korábbi századok folyamán a felnőttek keresztelése főként a húsvéti vigília szertartás keretében történt. A hittanulók felkészülésének utolsó szakasza a húsvétot megelőző nagyböjt volt, amely időszakra az Egyház olyan szentírási szövegeket választott, amelyek segítik a keresztség felvételére készülőket a hit útján, rámutatva a hit ajándék jellegére, értékére és a hit szerinti élet jelentőségére. A szamariai asszonnyal való beszélgetést (múlt vasárnap), a vakon született ember meggyógyítását (mai nap) és Lázár feltámasztását a halálból (jövő vasárnap) ennek tükrében érdemes szemlélnünk.
Ennek megfelelően a testi látás és a lelki világosság, valamint a szemüket eltakarók és a lelki vakság témái kerülnek elő a mai evangéliumban. Az egyik oldalon azok állnak, akik megkapják a látást és elfogadják az általa jelképezett hitet, a másikon pedig a lelkileg elvakultak, akik elutasítják a hitet. János evangélista részletesen írja le a vakon született meggyógyítását. Az elbeszélés a gyógyítás leírásával kezdődik, ezt követi a történtekre való magyarázatkeresés a farizeusok részéről, majd pedig az immár látó személy visszatér Jézushoz, aki tanítást ad a hitbeli látásról és a lelki vakságról.
A gyógyítás eseménye egyszerű. Jézus sarat csinál, azt a vak szemére keni, megparancsolja neki, hogy mossa le, s mire ezt megteszi és visszatér, arra lát. Ezt az egyszerű csodát János evangélista egy nagyobb keretbe foglalja, amelyben a tanítás a lényeges. Jézus cselekedete mellékes csupán, ezt jelzi, hogy tanít, beszél, miközben a néhány mozdulatot megteszi. Az elbeszélésben több olyan kérdés is előkerül, amelyek nem csupán a korabeli vallásos zsidóságot foglalkoztatták, hanem az első keresztény közösségek között is felmerültek. Kettőt említsünk ebből mai elmélkedésünkben.
A korabeli felfogás szerint minden testi betegség vagy fogyatékosság hátterében az emberi bűn áll. Aki bűnös, azt Isten valamilyen betegséggel sújtja, még akkor is, ha bűne rejtve marad más emberek előtt. Még azt is elképzelhetőnek tartották, hogy valaki nem a saját, hanem például a szülei bűne miatt kénytelen elszenvedni testi baját. E felfogásra utal a tanítványok kérdése: „Ki vétkezett? Ő vagy a szülei?” (Jn 9,2). Válaszában Jézus elutasítja ezt a feltételezést, s kifejezi, hogy a bűn és a betegség között nem áll fenn ilyen kapcsolat. Ne gondoljuk, hogy az egykori zsidó nézet nincs jelen napjaink keresztényeinek gondolkodásában! Amikor valakit betegség vagy baleset ér, hányszor hallani kérdését: „Mit vétettem, hogy az Isten ezzel ver?” Két szempontból is helytelen ez a gondolkodásmód. Egyrészt, mert nincs feltétlenül kapcsolat a bűn és a betegség között, másrészt pedig azért, mert Isten nem könyörtelen, aki minden pillanatban azt lesi, hogy ki vétkezett és bűnét azonnal megtorolja azzal, hogy ráhozza a bajt. Jézus új összefüggésbe helyezi a betegséget: a vak betegségén és gyógyulásán keresztül Istent akarja megmutatni, kinyilvánítani jóságát. A minket érő betegségeket, tragédiákat ennek fényében érdemes inkább jelnek és figyelmeztetésnek tartanunk, mintsem büntetésnek.
A történet választ ad arra a sokszor hangoztatott kérdésre, hogy miért nem történnek napjainkban is nagyszámban látványos gyógyulások. Látnunk kell, hogy nem minden beteg gyógyult meg Jézus korában. Értelemszerűen az evangélisták azokat az eseteket jegyezték le, amikor Jézus csodákat tett. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárkitől is megtagadta volna a segítséget Jézus, hiszen mindenkit meggyógyított, aki hittel, a gyógyulás reményében fordult hozzá. De ne feledkezzünk el arról, hogy a sikertelen názáreti tanítás története így zárul: „Nem tett ott sok csodát hitetlenségük miatt” (Mt 13,58). Napjainkban is történnek orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulások például a Mária-kegyhelyeken, igaz, kevés számban. Ezek az esetek azt bizonyítják, hogy ahol igaz hit, Istenbe vetett bizalom, iránta való őszinte szeretet van, ott történnek csodák. Miért várnánk csodákat ott, ahol a hitetlenség és Isten elutasítása uralkodik?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk! Köszönjük neked a hit ajándékát! Köszönjük, hogy a hit által világosságot gyújtottál életünkben! Köszönjük, hogy megadtad nekünk a hit ajándékának elfogadását, a neked való engedelmességet és az irántad való bizalmat. Tudjuk, hogy a hitetlenség nem azért uralkodik a világban, mert bárkitől is megtagadnád a hit ajándékát, hanem azért, mert egyesek nem fogadják el azt és szembefordulnak szereteteddel. Értük imádkozunk, hogy elvakultságuk börtönéből kilépve meglássák a hit világosságát és elfogadják azt! Vezess minden embert a hit és az üdvösség útján!