Napi evangélium

Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Elmélkedés:

Jézus példabeszéde arra ösztönöz minket, hogy valamelyik szereplő helyébe képzeljük magunkat. Nem kell sokat gondolkoznunk, melyiket válasszuk, mert Isten előtt az egyetlen helyes magatartás a bűnbánat. Külső cselekedetüket szemlélve mindkét személy, a farizeus és a vámos ugyanazt teszi: Istenhez fordul. Ezt fejezi ki, hogy a templomba mennek és imádkoznak. A vámos azzal kezdi az Isten felé fordulást, hogy elfordul a bűntől, elfordul bűnös önmagától. A farizeus viszont erről megfeledkezik. Nem ismeri be bűnösségét, s éppen ez akadályozza meg abban, hogy Istenhez fordulása kedves legyen s elfogadást nyerjen.
A „nem loptam, nem csaltam, nem hazudtam” kijelentéssel kezdődő gyóntatószéki jelenetek gyakran azzal fejeződnek be, hogy a gyóntató pap egy árva bűnöcskét sem tud kihúzni az illetőből. Szentgyónásnak nehezen lehetne nevezni az ilyet és a gyóntatószékben térdeplő emberre sem illik, hogy ő a bűnbánó vagy megtérő. Úgy tűnik, hogy az ilyen ember csak dicsekedni akar a pap vagy Isten előtt. Pontosan úgy viselkedik, mint az evangéliumban szereplő farizeus.
A nagyböjtben elvégezzük szentgyónásunkat. Remélhetőleg nem csak szokásból. Remélhetőleg nem csak azért, mert ezt kéri, ajánlja Egyházunk. Remélhetőleg azért, mert valóban bánjuk bűneinket. Legyünk őszinték! Legyen őszinte az alázatunk és őszinte a bűnbánatunk! Legyünk őszinték magunkhoz és őszinték Istenhez!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény hit hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ előtt üdvözítő küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvő tagjai legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei, és testvérek minden néppel!