Napi evangélium

A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Elmélkedés:

Názáretben, ahol nevelkedett, Jézus a következő kijelentést teszi: „Egy próféta sem kedves a maga hazájában” (Lk 4,24). Ezt hallván a názáretiek rögtön haragra lobbannak ellene és az életére törnek. Ellenséges magatartásuk Jézus szavainak igazát bizonyítja. Mi állhat a kedvezőtlen fogadtatás hátterében? Miért viselkedtek így Jézussal? Feltehetően egyszerűen nem akarták elhinni, hogy az a személy, aki a szemük láttára nevelkedett fel városukban, most Istentől kapott küldetésére hivatkozva tanítja őket. Úgy látszik, hogy könnyebb nekik okot találni az elutasításra, mint megtérni és magukra vonatkoztatni a hallottakat.
Jézus az ószövetségi időkből hoz fel két példát arra, hogy a nép sok esetben elutasította a prófétákat. Illés és Elizeus prófétákat említi, akik Istentől egy-egy pogány személyhez kaptak küldetést.
A próféták esetében az elutasítás legfőbb oka az volt, hogy ha valaki felismeri benne az Isten emberét, akkor meg kell változtatni az életét. Ez pedig a megszokott, kényelmes élet feladását jelentette volna, amelyről az ember nem szívesen mond le, s könnyebb megoldásnak tűnik elhallgattatni azokat, akik Isten törvényeire figyelmeztetnek. Jézus is a próféták sorsára jut abban a tekintetben, hogy elutasításban lesz része s az életére törnek. Küldetése azonban éppen így teljesedik be, s halála örök figyelmeztetés marad azok számára, akik letérnek Isten útjáról.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te egykor a kiválasztott apostoloknak megmutattad isteni dicsőségedet. Mutasd meg most nekünk is, hogy életünk nehéz óráiban, a szenvedések és a betegség közepette új erőt nyerjünk a kereszthordozáshoz. Mutasd meg számunkra, hogy milyen sors, milyen dicsőség vár ránk a feltámadást követően, ha kitartunk veled a szenvedésben. Segíts bennünket az üdvösség útján!