Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”

Elmélkedés:

Kortársainak hamis, kétszínű, a látszatra törekvő vallásosságát leplezi le Jézus, aki az írástudók és farizeusok tanítását ugyan követendőnek tartja, de cselekedeteiket nem, mert azok ellenkeznek szavaikkal. Mindeközben nagyon kemény szavakat használ. De ugyanilyen határozottsággal szól hozzánk is, ha engedünk a kétszínűség kísértésének. Sokan, amikor felfedezik magukban e kétszínűséget, elhatározzák, hogy most aztán megmutatják Istennek, hogy tudnak igazán vallásosak lenni. Istennek tetszően fogok imádkozni és részt venni a misén – mondják. Vigyázat! Ezzel már megint az ember kerülhet a középpontba és nem Krisztus!
A kétszínűség, a farizeusi lelkület ellenszere az alázat. Ezt ajánlja nekünk Jézus nagyböjti utunkon. Az alázatos ember elkerüli az önhittséget, nem próbálja önmagát és értékeit felnagyítani, hanem mindig a szerénységre törekszik. Az alázatosság tehát először is azt jelenti, hogy más emberekkel való viszonyomban nem akarok mások fölé kerekedni. Az alázatosságnak egy komolyabb szintje az, amikor elismerem Isten előtti kicsinységemet, beismerem, hogy mindent Istennek köszönhetek. Az Isten előtti alázat bűnösségem beismerését jelenti. De még ennél is mélyebb értelmű Krisztus alázata, aki megváltásunk alázatos szolgája lett. Az ő alázatosságát utánozva Isten felé fordulok és kérem: Istenem, fordítsd felém arcodat!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő szeretetünk által adj nekik békét és örömet.