Napi evangélium

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”

Elmélkedés:

A tömeg nem elégszik meg a csodákkal, hanem jelet vár Jézustól, olyan jelet, amely igazolja messiási mivoltát. Jézus viszont nem ad ilyen jelet, hanem azt mondja, hogy ő maga a jel e nemzedék számára. Ahogyan Jónás jel volt kortársai számára, ugyanúgy jel az Emberfia is – írja Lukács evangélista. Jónás azt a küldetést kapta, hogy hirdesse Ninive lakóinak a megtérést. Isten bűnbánatot adott a város lakói szívébe, akik a próféta szavára megbánták bűneiket. Jónás ugyan azt várta, hogy az isteni büntetés majd bekövetkezik, Isten azonban megbocsátott a bűnbánóknak.
Ugyanezt a történetet Máté is leírja (vö. Mt 12, 38-42), de ő azzal magyarázza ennek a jelnek a lényegét és a két személy összehasonlítását, hogy miként Jónás három napig volt a hal gyomrában, ugyanúgy lesz majd Jézus is három napig a „föld szívében,” utalva ezzel Jézus halálára és feltámadására.
Lukácsnál azonban más az összehasonlítás alapja. Ninive lakói számára Jónás próféta Isten igéjét hirdette, s ez volt az a jel, amelynek hatására bűnbánatot tartottak. Bűnbánattartásuk kieszközölte a város megmenekülését. Ugyanígy, a bűnbánatot hirdető Jézus is jel, hiszen aki meghallja és megszívleli szavait, az Isten irgalmának köszönhetően megmenekülhet a büntetéstől. Jézus jel volt kortársai számára és a mi számunkra is. Meghallom-e Jézus bűnbánatra indító szavát?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez vezető utat. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!