Napi evangélium

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”

Elmélkedés:

„Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!” (Lk 5,32) – mondja Jézus a mai evangéliumban, mintegy megindokolva, hogy miért választotta Lévit, a mások által lenézett vámost tanítványának. Az Úr nem zár ki senkit barátságából, szeretetéből. A megtérés mindenkinek szól, de akik igaznak és bűntelennek tartják magukat, azok nem képesek meghallani a bűnbánatra hívó szót. Mert minden megtérés azzal kezdődik, hogy elismerjük vétkeinket, s felismerjük mindazt, amivel megszegtük Isten parancsait. Őszinteségre és alázatra van szükségünk mindehhez. Szükséges továbbá, hogy meglegyen az emberben a készség, hogy életét gyökeresen megváltoztassa, új irányba állítsa. Erről tett tanúságot Lévi, a későbbi Máté apostol, aki mindenéről lemondott a meghívást követően.
A bűn könnyen lelkileg vakká tesz bennünket, s egy idő után már észre sem vesszük, hogy rossz úton járunk. A hosszú ideig a bűnben való megmaradás pedig elhiteti velünk, hogy nincs szükségünk változtatásra. Ebből az állapotból ráz fel bennünket a nagyböjti időben Jézus szava: Térjetek meg! Nézzetek magatokba, vizsgáljátok meg életeteket, értékeljétek cselekedeteiteket! De legyen őszinte ez az önvizsgálat! Legyen bátorságunk beismerni és megvallani bűneinket a szentgyónásban, hogy részesülhessünk a bűnbocsánat kegyelmében!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom, kit szívemből szeretek, tudom, hogy nincs gyümölcse lelkemnek, ha Szentlelkednek harmata nem öntözi és szereteted sugara nem melegíti; kérlek, légy irgalmas hozzám, végy szerető karodra és gyullaszd föl bennem Lelkednek tüzet. Íme: testemet és lelkemet neked adom, legyen a tiéd.