Napi evangélium

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Elmélkedés:

A vihar lecsendesítésének története nem csupán egy természeti csodát ír le. Nem csak arról van itt szó, hogy az isteni szónak akkora ereje van, hogy a természeti erők rögtön engedelmeskednek neki, hanem arról, hogy Jézus tanítványai mindenkor számíthatnak az ő segítségére.
Amikor napjainkban a tengeri szökőárak vagy más természeti csapások pusztításáról hírt kapunk, sokszor gondolunk arra, hogy mennyire jó volna, ha az isteni szó napjainkban is megmutatkozna, és megszelídítené az emberi erőt messze felülmúló természeti erőket. Talán azt érezzük, hogy miközben mi aggódunk és félünk, nem szól az Isten, hanem mintha némán pihenne, ahogyan Jézus is nyugodtan aludt, miközben az apostolok attól rettegtek, hogy életük odavész. Amikor pedig Jézushoz fordulnak segítségért, az Úr azonnal csodát tesz, mégpedig olyat, amire talán nem is számítottak. Az isteni gondviselés akkor is törődik velünk, ha mi ezt nem vesszük észre. Jézus mindig velünk van. Gondjaink, aggodalmaink és félelmeink csónakjában is velünk utazik. Kérjük bátran és csodát tesz velünk!
És egy szinte már vakmerő gondolat befejezésként: A tökéletes bizalom jele lehet, ha Jézust „hagyom aludni,” hiszen ha velem van, álmában is vigyáz rám s baj nem érhet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!