Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”

Elmélkedés:

Jézus újabb példabeszéde szintén az Isten országáról szól. A lámpás hasonlata azt szemlélteti, hogy az országról szóló tanítás minden ember előtt ismertté válik. Az emberi élet értelméről és céljáról szóló isteni akaratot és szándékot mindenki megismerheti. Isten Jézus által és az ő személyében gondoskodott arról, hogy a tanítást emberközelből ismerjük meg, s ne érezzük azt, hogy ez egy felsőbb hatalom által ránk kényszerített életelv. Ugyanakkor az ember részéről is mindig megtapasztalható volt a vágy, amely az isteni fény, világosság, igazság megismerésére törekedett. Mivel Jézusban Isten egészen közel került hozzánk, ezért megismerhetővé vált, hogy miként kell emberként élni. Ezt Isten mutatta meg nekünk. Jézus hasonlata a sötétben világító lámpáról egy másik gondolatot is elindít bennünk: Akarunk-e a fény hordozói lenni? Akarjuk-e Krisztust, a világ világosságát elvinni a bűn homályában és a hitetlenség sötétségében élőknek? Akkor állok készen erre a feladatra, ha lemondtam minden kényelmességről, elhagytam a középszerűséget és a Szentlélek meggyújtotta bennem a lelkesedés tüzét, lángját. Akarok-e az Ige hallgatójából az Ige hirdetőjévé válni? Ahogyan engem, ugyanúgy másokat is formál, alakít és éltet Isten szava. Akarom-e magamban ezt a változást?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!