Napi evangélium

Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Elmélkedés:

A korábban meghívott tanítványok közül Jézus kiválaszt tizenkettőt. E kiválasztást és nevük felsorolását tartalmazza a mai evangélium. Ők alkotják ettől kezdve az apostolok testületét. A Jézus által történő kiválasztás célját az evangélista abban jelöli meg, hogy Jézussal legyenek és hirdessék a tanítást, amit ő rájuk bíz. Emellett hatalmat kapnak a gyógyításra is.
E kiválasztás történetéből kiderül, hogy Jézus tanítványának lenni azt jelenti, hogy a meghívott személy életében szorosan összetartozik a Jézussal való állandó kapcsolat és az igehirdetés. Az utóbbi nyilvánvalóan az előbbiből táplálkozik. A Jézussal való közösség teszi lehetővé, hogy valaki hatékonyan és gyümölcsözően vegyen részt az igehirdetés szolgálatában. Amikor ugyanis Krisztus evangéliumát hirdetjük, nem a magunk igazságát próbáljuk népszerűsíteni, hanem azt az igazságot adjuk tovább, amelynek hirdetésére személyesen Jézustól kaptunk megbízást. A Jézussal való kapcsolatunk mélységét mutatja, hogy merjük-e bátran hirdetni azt a tanítást, amit tőle hallunk. A mi Urunk minden nap arra bíztat minket, hogy menjünk, hirdessük mindenkinek az evangéliumot, és tegyük az ő tanítványaivá az embereket. Keresztényként ez mindannyiunk apostoli feladata, amit Krisztustól kapunk. Ne féljünk vele élő és evangéliumát hirdető tanítványai lenni!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg.