Napi evangélium

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”

Elmélkedés:

A hit elfogadása
A mai napon Jézus megkeresztelkedését ünnepeljük. Mivel csupán néhány nappal vagyunk Jézus születésének karácsonyi ünnepe után, s mivel napjainkban általában születésük után rövid idővel szokták a gyermekeket megkeresztelni, sokan gondolják azt, hogy Jézust is kisded korában keresztelték meg. El kell oszlatnunk ezt a tévedést, hiszen a mi Urunk mintegy harminc esztendős lehetett, amikor megkeresztelkedett, tehát már felnőtt volt, s ezzel az eseménnyel kezdte meg nyilvános működését a nép körében.
Máté evangélista meglehetősen tömören, a lényegre összpontosítva írja le az eseményt. Elbeszéléséből megtudjuk, hogy Jézus elment Keresztelő Jánoshoz, aki a Jordán folyóban keresztelt. János értetlenül fogadja az Úr szándékát, de megkereszteli őt. Ekkor történik, hogy a megnyíló égből a Szentlélek ereszkedik Jézusra és a mennyei Atya kinyilvánítja, hogy Jézus az ő szeretett Fia.
Az ünnep alkalmat ad arra, hogy a keresztség szentségéről és annak jelentőségéről elmélkedjünk. Az elmúlt nyáron egy család hívott meg látogatóba. Beszélgetésünk során szóba került, hogy a két nagyobb gyermeket a mi templomunkban keresztelték meg, s mennyire emlékezetes volt a család számára. Eközben a harmadik gyermek, a legkisebb kissé kedvetlenné vált, s ennek oka hamar kiderült. Bár már közel 10 esztendős, ő nincs megkeresztelve. Nem a szülők szándékos vagy vétkes mulasztásáról volt szó ez esetben, csupán arról, hogy sok tragédia érte a családot, a három gyermek édesapja egy váratlan tüdőembólia következtében fiatalon meghalt, s valahogy elmaradt a keresztelés. Ismervén a család vallásosságát rögtön felvetettem, hogy ha a kislány kéri, kereszteljük meg őt. Ebben a pillanatban mintha kicserélték volna, olyan öröm sugárzott róla, amit ritkán látunk. A testvérei és a többi családtag is azonnal lelkesedni kezdett. Örömük csak akkor volt nagyobb, amikor kis idő múlva, a vasárnapi szentmise keretében megtörtént a keresztelés. Sugárzó arccal tett hitvallást, s amikor fejére öntöttem a vizet én magam is éreztem a kegyelmet, hogy a jó Isten valóban gyermekévé fogadja őt, s azt is, hogy a mennyből édesapja ránk mosolyog. Emlékszem, nyáridő lévén sok kiránduló és szabadságát éppen ott töltő ember vett részt a helyiek mellett a szentmisén és mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a hitvallást. Senki nem bosszankodott, hogy pár perccel hosszabb volt a szentmise, hanem valóban a hit ünnepe volt mindenki számára a Hit évében.
Tudatosan említem a közösség részvételét. A húsvéti vigília szertartás keretében kiszolgáltatott keresztségen kívül más alkalmakkor a plébánia hívei ritkán vesznek részt keresztelésen, mert általában családi körben történik a szertartás, esetleg több gyermek keresztelése esetén több család részvételével. A keresztség szűk családi körben történő kiszolgáltatása miatt háttérbe szorul az a több évszázados hagyomány, amely szerint a keresztség alkalmával a hívő közösség tagjává fogadja az újonnan megkereszteltet. Ne feledkezzünk el arról, hogy a hitvallás hordozója és átadója az Egyház közössége, ezt fogadja el a keresztelendő személy, amikor megvallja hitét. Jó volna minél több esetben visszatérni ehhez a gyakorlathoz, amelynek jelképes szerepe van. Azért is hasznos volna ez, mert minden ilyen esemény, azaz a keresztségben a hit elfogadása, magát a közösséget is megerősíti hitében azáltal, hogy az ilyen alkalmakkor megtapasztalják a közösség növekedését, gyarapodását. Ugyanakkor a közösség tagjaiban tudatosul, hogy nekik is segíteniük kell a megkeresztelt személyt a hit útján való haladásban úgy, hogy keresztény életükkel példát mutatnak számára a későbbiekben. A személyes hit és a közösség hite így kapcsolódik össze, mert mindannyian egy Atyának lettünk a gyermekei.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Isten Fia, Jézus Krisztus, akihez hasonlóvá válunk a keresztség által! Te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre! Szentlélek Isten! Te megszenteled minden megkeresztelt ember életét. Adj erőt, hogy hitünket megtartsuk és megvalljuk! Segíts minket, hogy a hit útján haladjunk!