Napi evangélium

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Elmélkedés:

Utat keresünk
Az elmúlt években, évtizedekben Magyarországon az első januári vasárnapon tartottuk Urunk megjelenésének ünnepét, hogy a hívek nagyobb számban tudjanak részt venni rajt. Az idei évtől a világegyház gyakorlatának és a liturgikus rendnek megfelelően mi is visszatérünk ahhoz a hagyományhoz, amely szerint január 6-án tarjuk meg az ünnepet. Az Urunk megjelenése elnevezés azt jelenti, hogy a karácsonykor született Jézus istensége megmutatkozik, kinyilvánul, megjelenik az emberek számára. A kora keresztény időkben volt egy olyan téves elképzelés, amely szerint Jézus csak ember volt, amikor megszületett, és később, egészen pontosan a megkeresztelkedésekor vette magára az isteni természetet, mintegy ekkor fogadta őt fiává a mennyei Atya. Ezen tévedés ellensúlyozására terjedt el az Egyházban Urunk megjelenésének napja. Hitünk szerint ugyanis Jézus az idők kezdete óta, örökké Fia az Atyának, s nem csupán később lett azzá. Hitünk szerint Jézus az ő emberré válásának első pillanatától kezdve valóságos ember és valóságos Isten, s nem mondhatjuk azt, hogy emberként született meg, de a keresztség által Istenné avatta őt a mennyei Atya.
A kezdeti időkben az Egyház három eseményt ünnepelt e napon: Jézus megkeresztelkedését, a kánai menyegzőn végzett első csodáját, valamint a napkeleti bölcseket. E három, egymástól független esemény közös eleme, összekötő kapcsa éppen Jézus istensége. A kereszteléskor ugyanis a mennyei Atya kinyilvánította, hogy Jézus az ő Fia, azaz Isten. A kánai csoda alkalmával, azaz a víz borrá változtatásakor Jézus megmutatta isteni erejét. A bölcsek hódolata pedig azt jelzi, hogy a pogány népek számára is megjelenik az Üdvözítő, ők is felismerik a betlehemi Gyermekben az Istent. Az ünnephez kapcsolódó számos imádságunkban mind a mai napig szerepel e három esemény, még akkor is, ha napjainkban csupán a bölcsek hódolatára emlékezünk.
Az evangélium a bölcsek történetét mondja el. Nem sokkal Jézus születését követően pogány származású bölcsek érkeznek Jeruzsálembe, akik az újszülött királyt keresik, mivel „látták csillagát napkeleten.” Nincs szó sem királyokról, sem csillagászokról s főként nem mágusokról. Lehettek akár királyok is, hiszen gazdag ajándékuk utalhat erre. Lehettek csillagokat kutató személyek, hiszen egy égi jelenségre hivatkoznak. Lehettek akár hárman is, hiszen háromféle ajándékot hoznak: aranyat, tömjént és mirhát. De mindezek nem biztosak. Abban viszont az evangéliumi beszámoló alapján biztosak lehetünk, hogy bölcsek voltak, s ez nem csupán azt jelenti, hogy tudós, okos, bölcs emberek, hanem azt is magába foglalja, hogy bölcsen viselkedtek, amikor meglátták a különleges égi jelenséget és ennek hatására kutatni kezdték jelentését, illetve keresésére indultak annak a személynek, akinek születését jelezte a csillag. Figyelni az Isten által mutatott jelekre, megérteni azok jelentését, elindulni azon az úton, amelyet az isteni jel mutat, ez az igazi bölcsesség!
A mai napon lélekben mi is útra kelünk a napkeleti bölcsekkel együtt. Elindulunk Betlehembe, ahová minket is a csillag fénye vezet. Nem aggódunk az út fáradalmai miatt, hanem bátran haladunk, mert Isten szeretete vonz bennünket. Egyetlen utat keresünk, azt, amely Istenhez vezet. Egyetlen úton akarunk haladni, azon, amelyet Isten mutat nekünk. Keresni az Istenhez vezető utat, határozottan haladni az üdvösség útján, soha nem letérni az örök élet felé vezető útról, ez az igazi bölcsesség!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A napkeleti bölcsekkel együtt indulunk útnak. Te vagy a célunk, hozzád szeretnénk eljutni, s tudjuk, hogy te szüntelenül vársz minket. Nem a kíváncsiság vezet minket, hanem a veled való találkozás őszinte vágya. Vállaljuk azt a hosszú és fáradságos lelki utat, amelyen hozzád juthatunk. Irányíts minket magadhoz! Mutass nekünk jelet, hogy le ne térjünk az útról! Add, hogy felismerjük istenségedet és alázattal fejezzük ki előtted hódolatunkat. Ajándékul ma szívünk szeretetét hozzuk eléd, Istenünk és Megváltónk.