Napi evangélium

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

Elmélkedés:

Keresztelő János személyével az adventi időszak folyamán már többször találkoztunk. A mai evangéliumban az ő Jézusról tett tanúságtételéről olvasunk. Először azt kérdezik tőle, hogy ő-e a Messiás, majd Illésnek gondolják s végül az eljövendő prófétának. Mindhárom kérdésre azt válaszolja János, hogy „Nem vagyok.” Önmagáról azt vallja, hogy ő az a pusztában kiáltó hang, akinek feladata az Úr érkezésének előkészítése. Amikor tehát János önmagáról és küldetéséről vall, akkor mindezt Jézushoz viszonyítja. A kérdések arra utalnak, hogy a zsidók meglehetősen jól ismerik János személyét, tudnak tanításáról és arról is, hogy miért keresztel. Ezzel szemben semmit sem tudnak még Jézusról, aki már ott áll a nép körében, de akinek a nyilvános fellépése csak János küldetésének befejezése és vértanúsága után kezdődik el.
Amikor keresztény emberként önmagunkról szólunk, akkor ennek is olyan tanúságtételnek kell lennie, amelynek alapja a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk. Életünk belőle forrásozik és őrá mutat. Krisztus a viszonyítási pontunk, és ő az a sziklaszilárd alap, akire építjük életünket. Úgy kapcsolódunk hozzá, mint szőlővesszők a szőlőtőhöz, belőle élünk.
Az új évvel Isten lehetőséget ad nekem, hogy megújítsam kapcsolatomat vele. Az év minden napján Isten az ő üzenetének, tanításának új magját ülteti el szívemben. Gondoskodnom kell e mag növekedéséről.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék? Te meg tudsz menteni minket!