napi evangelium






Napi evangélium


2014. január 1. – Szerda, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.

Lk 2,16-21


Elmélkedés:

Mozaik-család
Mozaik-család. Amikor először találkoztam a kifejezéssel, nem értettem, hogy mi lehet ez. Halottam már különféle család-modellekről, amelyek többsége tulajdonképpen nem is család, de milyen is lehet a mozaik-család? Aztán megtudtam, hogy arra a csoportra kell gondolni, ahol egy anyának több gyermeke van, de más-más apától. 3-4 gyermek vagy akár több is, ugyanennyi apa és majdnem egy tucatnyi nagyszülő. A családi fényképalbumban aztán lehet rakosgatni a képeket, mint apró mozaikokat. Bonyolultabb esetben tovább tarthat e kirakósdi, a családfa összeállítása, mint egy 1000 darabos puzzle-kép összeillesztése. Mozaik-család. Ki vágyakozik ilyenre? Ki akar mozaik-családban élni? A gyerekek aligha, mert nehezen tudom elképzelni, hogy ez jó volna számukra. A családalapítás előtt álló fiatalok aligha így képzelik el a boldog családi életet, családjuk jövőjét. Mozaik-család. Talán a sors alakítja úgy egyesek életét, hogy mozaik-családok jönnek létre. Vagy talán az elköteleződés hiánya. A hűség hiánya. A felelősség hiánya. A szeretet hiánya. Isten hiánya a családban. Isten hiánya a családtagok életében.
Karácsony ünnepén figyelmünk elsősorban a születésre, az újszülöttre, a kis Jézusra irányult. Ma, nyolc nappal később pedig az édesanyára, aki világra hozta őt. Az ünnep elnevezése: Szűz Mária, Isten Anyja. Amíg a keleti egyházban az „Istenszülő” kifejezést használják Máriára, addig a nyugatiban az Isten Anyja szóhasználat terjedt el, de e kettő ugyanazt jelenti. A Jézus édesanyjáról szóló katolikus hitigazságok közül az ő istenanyaságát tekinthetjük a legnagyobb kegyelmi kiváltságnak, életszentsége forrásának. A hitigazság magába foglalja annak elismerését, hogy Jézusban az isteni és az emberi természet elválaszthatatlan egységet alkot. A hittitok megfogalmazása és kimondása előzményeként az V. század elején véleménykülönbség és vita alakult ki Alexandriai Szent Cirill és Nesztoriosz, konstantinápolyi pátriárka között. Nesztoriosz azt állította, hogy Máriát csak a Krisztusszülő cím illeti meg, mivel csak az ember Jézust szülte a világra. Ezzel szemben Alexandriai Szent Cirill Jézus istenségének és emberségének egységére és elválaszthatatlanságára hivatkozva azt állította, hogy Máriát joggal nevezzük Istenszülőnek. A vitás kérdést az Efezusi zsinat püspökei 431-ben Cirill nézeteit elfogadva döntötték el.
A mai ünnepen természetesen nem az egykori vitára akarunk figyelni, hanem az anyaság titkáról szeretnénk elmélkedni Mária élete alapján. A mindenható Isten őt arra a különleges feladatra választotta ki, hogy a Megváltó, az Üdvözítő édesanyja legyen. Kiválasztottságának és anyai feladatának elfogadása által Mária belép Isten világába és üdvösségünk szolgálója lesz. Nem csupán a születendő gyermekét tekintette Isten ajándékának, hanem azt is, hogy anya lehet. Nem csak a gyermeket fogadta el Istentől, hanem az anyaságot is, amely magába foglalja a gyermekről való szeretetteljes gondoskodást és nevelést. Szükséges itt megjegyeznünk, hogy Isten akarata és szándéka nem kényszerként nehezedett Máriára, hanem miután megismerte az angyali üzenet által a Mindenható tervét, a hit engedelmességével fogadta el azt. Beleegyezése, engedelmessége, igenje emelte őt az anyai méltóságra. Példája emlékeztessen minden nőt az anyai hivatás szépségére, a gyermek elfogadására és az Istennek való engedelmes meghajlásra!
Az ünnep evangéliuma arról számol be, hogy a betlehemi pásztorok megtalálják az újszülött Jézust és elbeszélik, hogy mi mindent tudtak meg róla az angyali üzenetből. „Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19). Hónapokkal korábban, Jézus születésének hírüladásakor Isten küldöttétől, Gábor angyaltól szintén titokzatos dolgokat tudott meg (vö. Lk 1,26-38), illetve akkor is, amikor látogatást tett Erzsébetnél (vö. Lk 1,39-56). Valamivel később, a napkeleti bölcsek érkezése és hódolata ismét új dolgokat tár fel előtte, miként a Gyermek templomi bemutatásakor Simeon jövendölése (vö. Lk 2,21-35). Azért idézem fel és sorolom fel ezeket a jeleneteket, hogy észrevegyük: Isten nem közvetlenül szólt Máriához, hanem közvetítők által. Ha közvetlenül szólt volna, az evangélisták bizonyára ezt is lejegyezték volna. Isten angyalt és embereket bízott meg azzal, hogy üzenetét eljuttassák a názáreti leányhoz, s így ismertesse meg vele fokozatosan az anyaság titkát és sajátos hivatását. És ezekben az emberekben talán nem is tudatosult, hogy általuk Isten szólt Máriához, ő viszont észrevette ezt. Figyeljünk oda azokra a küldöttekre, akik számunkra Isten üzenetét közvetítik! Isten az év minden napján üzen nekünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te Mária személyében nem csak Fiadnak, Jézusnak adtál anyát, hanem nekünk is. Ő hittel elfogadta szavadat és mindenben engedelmeskedett neked. Beleegyezett abba a küldetésbe, amit neki szántál és elindult az általad kijelölt úton, hogy üdvösségünk szolgálóleánya legyen. Segíts minket, hogy hittel és alázattal bízzuk életünket rád! Segíts minket, hogy reménnyel tekintsünk a jövő felé! Segíts minket, hogy a szeretet által újjászülessünk!
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: