Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működésének időszaka alatt mindennapos volt, hogy betegeket hoztak hozzá a gyógyulás reményében. Az evangéliumokban több helyen is találkozunk azzal, hogy tolonganak körülötte az emberek és még messzi vidékekről is elhozzák beteg családtagjaikat, hogy meggyógyuljanak. A gyógyításokkal Jézus jelenvalóvá teszi Isten irgalmát, mivel minden csoda az isteni jóság jele. Minden alkalommal, amikor egy-egy beteget hoznak, s Jézus segítségét kérik, magával a kéréssel kifejezik hitüket az emberek. Hisznek abban, hogy Jézus az ő isteni erejével tud segíteni, hisznek abban, hogy Jézus Isten. A beteg meggyógyításának kérése tehát egyúttal a hit kifejezése is részükről.
A mai evangéliumi történet érdekessége, hogy nem egy zsidó ember, hanem egy pogány katonatiszt kér segítséget, aki a római hadsereg tagja volt. Pogány (nem zsidó) létére kérésével ő is kifejezi hitét Jézus iránt. Kérésében ugyanakkor benne van az udvariasság, a zsidó vallási törvények tisztelete is. A mózesi törvények szerint ugyanis a zsidóknak nem volt szabad belépniük pogány emberek házába. A kafarnaumi római százados ismeri ezt a törvényt, ezért nem is kéri azt, hogy házába betérve tegyen Jézus csodát, hanem így szól: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám” (Mt 8,8). Hitét az Úr csodával jutalmazza, meggyógyul a szolga.
Az adventi időben Isten Fia jövetelét várjuk. Nem vagyunk méltók arra, hogy bűnös emberi világunkba belépjen az Isten, de ő mégis eljön. Kérjük őt hittel, hogy világunkba jöjjön, otthonunkba lépjen!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít: ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket: Ne féljetek!