Napi evangélium

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”

Elmélkedés:

Jézus tekintete
A filmvetítésnek vége, az emberek özönlenek ki a mozi teremből. A következő vetítésre érkezők már odakint tolonganak, izgatottan várják, hogy ők is megtekinthessék a filmet. Várakozás közben nézegetik a kifelé jövők arcát, akik egymással a friss élményről vidáman beszélgetnek. Látva örömöket, mosolygó tekintetüket a várakozókban még inkább felébred a vágy, hogy végre ők is részesüljenek a film által nyújtott élményben. Bocsánat e profán példáért, mert az Isten-élmény messze felülmúl minden moziélményt, de a templomban a gyóntatószék előtt várakozókban is hasonló várakozás, vágyakozás élhet. Látják a gyóntatószékből kilépők felszabadult tekintetét, az öröm, a megtisztulás, a lelki újjászületés érzése sugárzik róluk, s ők is vágyakoznak minderre. Megtapasztalni Isten irgalmát, magunkon érezni Isten tekintetét, csodálatos érzés, ahogyan ezt az evangélium főszereplője is érezhette. S ha ez öröm sugárzik rólunk, akkor másokban is felébred az irgalmas Istennel való találkozás vágya.
Zakeusnak, a Jerikóban élő vámosnak történetét olvassuk a mai vasárnap evangéliumában. Zakeus egy kíváncsi ember, aki látni akarja Jézust. Nem akar vele találkozni, nem akar vele beszélni, nem gondolja, hogy életébe valami változást hozhat Jézus, ő csak egyszerűen látni akarja. Alacsony termete miatt felmászik egy út menti fára, mert abban bízik, hogy a fa tetejéről megláthatja majd Jézust. A helyzet megalázó számára. Az emberek biztosan gúnyolni kezdték, amikor meglátták őt a fa tetején. Amúgy is csúfolhatták alacsony termete miatt, és lenézték foglalkozása miatt is, mert vámszedőként kiszolgálta az elnyomó rómaiakat. Haragudtak rá, mert mindenkit becsapott és magas vámot kért, hogy nagyobb legyen a saját haszna. Zakeus nevetségessé teszi magát, mert egy felnőtt férfihoz méltatlan volt, hogy fára másszon mások előtt. Ő mégsem törődik az emberekkel, mert egyetlen vágy él benne: látni szeretné Jézust.
A hívőket sokszor kinevetik, kigúnyolják vallásosságuk miatt. A nem hívők azon viccelődnek a hátuk mögött, hogy templomba járnak. Ostobának tartják őket, mert becsületes munkával és nem ügyeskedéssel akarják biztosítani családjuk megélhetését. Lenézik őket, mert nem mennek bele a kicsinynek tűnő csalásokba. Maradinak tartják őket, mert ragaszkodnak a hagyományos értékekhez. Zakeus példája adjon bátorítást mindazoknak, akik hitük, vallásosságuk miatt ilyeneket vagy hasonlókat kénytelenek átélni! Nem érdemes törődni a gúnyolódókkal. Ne engedjük, hogy a nem hívők eltompítsák szívünkben az Isten-látás vágyát!
Zakeus látni szeretné Jézust. Jézus pedig észre veszi őt a tömegben. Ettől kezdve a történet új helyszínen folytatódik, az utcáról Zakeus házában találjuk magunkat. A helyszín változása már utal a Zakeusban végbemenő lelki változásra. Jézus betér az ő házába és itt újabb lelki lépést tesz a korábban mindenki által megvetett ember. Ígéretet tesz, hogy vagyona felét szétosztja a szegényeknek és bőséges kártérítést ad mindazoknak, akiket korábban megkárosított. Megtérésének komoly jele, bizonyítéka ez. Megtapasztalta, hogy milyen nagy az Isten irgalma iránta, s most ő is megmutatja, hogy tud irgalmas lenni az emberek felé.
Lassan a Hit évének végéhez közeledünk. Mit használt ez az év? Eljutottunk-e egy személyes hitvallásra? Erősödött-e a hitünk? Törekedtünk-e hitünk tartalmának, igazságainak, titkainak mélyebb megismerésére? Láttuk-e Jézust? Találkoztunk-e vele? A Hit évének utolsó heteiben és később is van időnk, hogy Jézust keressük. Van időnk olyan helyet keresni, ahonnan megláthatjuk őt és ő is megláthat minket. Van még idő „fára mászni.” Csak ne legyen késő! Csak nehogy időközben továbbmenjen Jézus! Nehogy elszalasszuk a találkozás lehetőségét! Jézus tekintete a szívembe megtérést, az életembe üdvösséget hozhat. Jézus tekintete a hit ajándékát adhatja nekem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, add nekem a kegyelmet, hogy téged keresselek és felébredjen szívemben a vágy, hogy téged lássalak. Ne engedd, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy megpillanthassalak téged, s te rám emeld irgalmas tekinteted. Az üdvösség pillanata akkor köszönt be, amikor e két tekintet találkozik. Akkor lelem meg a boldogságot, ha isteni irgalmad rám talál, s ezzel új élet kezdődik számomra. Hiszem, hogy a veled való találkozás változást hoz életembe, elhagyhatom a bűnös élet útját, s elindulhatok feléd a kegyelem, a szeretet és a hit útján. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!