Napi evangélium

Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus példabeszédet mond a mustármagról és a kovászról. Mindkét hasonlat Isten országának növekedését mutatja be. A kicsiny mustármag hatalmas fává terebélyesedik, és a kevés kovász (élesztő) megkeleszti a tésztát. Az Isten országa pontosan így növekszik folyamatosan s lesz egyre nagyobbá. Az Egyház történetében soha nem volt olyan, hogy a keresztény közösség alkotta volna a társadalom legnagyobb részét. A keresztények mindig csak kevesen voltak, de tanúságtevő jelenlétük minden korban kovászként hatott, segítve hogy minél többen rátaláljanak a hit igazságára.
A két példabeszéd nem azt emeli ki, hogy milyen nagy a különbség a kezdetekkor és a későbbi időkben, hanem azt hangsúlyozza, hogy az Isten országa folyamatosan növekszik. Gyarapszik még akkor is, ha Jézusnak vannak ellenfelei, akik rosszallásukat fejezik ki időnként. Az emberi szembenállás ugyanis nem állíthatja meg Jézust sem abban, hogy csodákat tegyen, sem abban, hogy hirdesse Isten országának örömhírét. Jézus evangéliumának hallgatása és tanításának megvalósítása által bennem is növekszik az ország.
Az Isten országa elválaszthatatlan Krisztus személyétől, aki által növekszik és elválaszthatatlan az Egyháztól, amelyben megvalósul. Közösségben kell maradnunk Krisztussal és az Egyházzal. Ennek legmélyebb kifejezése a szentáldozás, az Eucharisztia vétele. Az eucharisztikus közösségben megtapasztalhatjuk, hogy Isten köztünk van.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te úgy szerettél bennünket, hogy egykor életedet adtad értünk, s úgy szeretsz minket, hogy most is nekünk adod magad. A veled való élet biztosítja számunkra azt a szabadságot, amely megteremti a szeretet légkörét, hogy szabadon szerethessük Istent és embertársainkat. Te szabadon, minden kényszer és minden félelem nélkül adtad oda életedet, hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szereteted. Taníts bennünket arra, hogy mi is szabadon és nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten és az emberek szolgálatára!