Napi evangélium

Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.
Az Úr így szólt: Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

Elmélkedés:

A legjobb kérdés
Egy brit felmérés szerint a gyerekek 4-5 éves korukban kérdeznek a legtöbbet. Naponta akár 300 kérdéssel is fordulhatnak szüleikhez, főként az édesanyjukhoz intézve azokat. Ez azt jelenti, hogy egy édesanyának egy év alatt több mint 100 ezer kérdésre kell válaszolnia. A gyerekek természetesen nem a szüleiket akarják bosszantani az állandó kérdezéssel, hanem ilyen módon ismerik meg, fedezik fel a világot, és e felfedező útjukat a hozzájuk legközelebb állókkal akarják megtenni. Mindenre kíváncsiak: Miből van az árnyék? Hogyan foghatjuk meg a napsugarat? Hová tart a szél? A felnőttek sokszor csak mosolyognak e gyermeki kérdéseken, pedig valószínűleg őket is ugyanezek a gondolatok foglalkoztatták gyermekkorukban.
Az evangéliumokban gyakran találkozunk kérdező személyekkel és jó kérdésekkel. Gondoljunk például a gazdag ifjúra, aki így fordul Jézushoz: „Jó mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mt 19,16). Vagy azokra az emberekre, akik a csodálatos kenyérszaporítást követően ezt kérdezik Jézustól: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” (Jn 6,28). Tanítványai pedig egy alkalommal ezt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” (Mk 10,26). És Jézus is tett fel izgalmas kérdéseket. A szerintem legjobb kérdéséről éppen a mai evangéliumban olvasunk: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8).
XI. Piusz pápa kezdeményezésére 1926 óta tartja meg a Katolikus Egyház a Missziós Világnapot, amelyet minden esztendőben október harmadik vasárnapján ünneplünk. Az evangéliumban Jézus a szüntelen imádságról tanít, egy példabeszédet is mond a kitartó kéréssel kapcsolatban. A történet záró mondata egyaránt illik a mai missziós vasárnaphoz és a Hit évéhez: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Az elmúlt évszázadok során mindig voltak olyan fiatalok, akik meghallották Isten hívását és vállalták azt, hogy családjukat és hazájukat elhagyva egy távoli országba menjenek, hogy ott olyanoknak hirdessék az evangéliumot, s olyanokat neveljenek a hit szerinti életre, akik korábban még nem ismerték Jézus Krisztust. Ha a jövőben is lesznek olyan lelkes és buzgó fiatalok, akik nem félnek életüket az evangélium szolgálatába állítani, akkor a kérdésre igennel válaszolhatunk, az Emberfia fog hitet találni a földön. A korábbi időkben az volt a jellemző, hogy a keresztény Európa országaiból indultak a fiatalok a missziós területekre, Afrika, Ázsia vagy Dél-Amerika országaiba. Napjainkban viszont nagy szükség van arra, hogy a jóléthez szokott, a hittől elpártolt észak-amerikai vagy európai emberek számára hirdessék az evangéliumot. Ha nem is feltétlenül arról van szó, hogy a korábbi idők missziós vidékeiről jöjjenek most a mi országainkba missziósok, bár erre is szép számmal van példa, mindenképpen szükség van arra, hogy az a maroknyi katolikus közösség, amely még ragaszkodik hitéhez, tanúságot tegyen azok előtt, akik nem ismerik a hit igazságát és a hit szerinti élet boldogságát. Újszerű misszióra és megújult missziós lelkületre van szükség, amelyhez reményeink szerint a Hit éve új lendületet ad.
A misszió alatt a szó szoros értelmében azt értjük, hogy olyan embereknek hirdetik a krisztusi evangéliumot, akik számára ez teljesen ismeretlen. A hit hirdetése nem válhat soha csupán egyéni törekvéssé vagy személyes teljesítménnyé, hanem mindenkor az egyházi közösség részeként történik, azaz az egyén szolgálata az Egyház missziós küldetéséből való részesedés. A missziós lelkületre vonatkozóan Szent Pál apostol, akit az egykori pogány népek körében végzett missziós munkája miatt joggal nevezünk a „népek apostolának,” a következő útmutatást adja a tesszalonikiekhez írt levelében: „Bízva Istenünkben, vállalni mertük, hogy hirdetjük az Isten evangéliumát a sok nehézség ellenére is” (1Tessz 2,2).
A hitről való tanúságtétel bátorságot kíván és küldetéstudatot feltételez. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése, sőt ezek a negatív tapasztalatok még buzgóbb szolgálatra ösztönöznek. A küldetéstudat pedig azt jelenti, hogy a hithirdető mindenkor Isten megbízásából cselekszik, alázattal hallgat magáról, hogy Krisztust hirdethesse.
Bátorításként és ösztönzésként fogalmazzunk még meg egy gondolatot! Minden megtérő ember öröm az Egyház számára. A hit útjára rátaláló minden személy ajándék az Egyháznak. Ez az öröm hozzon új lendületet mindazok számára, akik az evangéliumot szavukkal és életpéldájukkal hirdetik!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor így szóltál tanítványaidhoz: Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? Szavaid szíven találnak minket. Egyházunk számára nagy kihívást jelent e kérdés. Találsz-e a hitet a világ bármely részén, amikor újra eljössz? Találsz-e hitet a keresztény hagyományokkal rendelkező, de azt olykor megtagadó Európában? Találsz-e hitet Mária országában, Magyarországon? Találsz-e hitet családjainkban? Találsz-e hitet bennem? Szüntelenül azért imádkozom, hogy növeld hitemet, erősítsd hitemet. Hiszem, hogy halálom és feltámadásom után megláthatlak téged, akiben hiszek. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!