Napi evangélium

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”

Elmélkedés:

Jézus korában a farizeusok csoportja arról volt ismert, hogy ők tartották meg a legszigorúbban a vallási előírásokat. Emiatt példaként tekintettek rájuk az emberek. A parancsok megtartásával önmagában nincs is gond az ő esetükben, csakhogy az eredeti mózesi törvényeket számos helyen kiegészítették, a vallási életet a legaprólékosabban igyekeztek szabályozni és a vallási törvényeket az élet más területeire is ki akarták terjeszteni. A farizeusi törvénytisztelet kimerült a szabályok külső teljesítésében s elveszett annak lényege. A törvények látványos megtartásával a farizeusok inkább csak az emberek tetszését keresték, mintsem Istenét. Jézus ezt a külsőségekben megnyilvánuló vallásos magatartást bírálja és ítéli el, felfedve a mögötte rejtőző helytelen gondolkozást és szándékot. A farizeusokkal való vitái során többször rámutat arra, hogy az igazságosság és a szeretet gyakorlása nélkül nincs igaz vallásosság.
Az igazságosság és a szeretet szolgálnak a törvények alapjául. Az igazságosság, amely meghatározza embertársainkhoz fűződő kapcsolatunkat, valamint a szeretet, amelyet tanúsítanunk kell Isten iránt, aki előbb szeretett minket s legfeljebb csak viszonozni tudjuk szeretetét. Ne szalasszunk el a lehetőséget a testvéri szeretet kimutatásában, mert ennek elmulasztása komoly bűnnek számít.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, engedj azért imádkoznom, hogy folyvást erősödjék mindannyiunkban a közösségi lelkület, hogy egymást tiszteljük és el is viseljük, mint ellenállhatatlanul kemény, hogy inkább gyengédnek és gyengének tűnjek föl, mint büszkének és megközelíthetetlennek! Könyörgök, Uram, alázatért és jóságért, hogy hűséges maradhassak azokhoz, akik hozzám hűtlenek lettek, hogy megbocsátó és türelmes azokkal szemben, akik bosszút forralnak ellenem.