Napi evangélium

Abban az időben: Az apostolok kérték az Urat: Növeld bennünk a hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz. Nem ezt mondja-e inkább: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is! S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.

Elmélkedés:

Egy asztalhoz ülni a hitetlenekkel
Lisieux-i Szent Teréz életrajzában a számomra legmegdöbbentőbb a következő vallomás volt: „Jézus megéreztette velem, hogy valóban vannak lelkek, akiknek nincs hitük. Ó, Jézus, ha szükséges, hogy az asztalt, amelyet ők beszennyeztek, megtisztítsa egy lélek, aki téged szeret, nem akarok ott egyebet enni, csak a megpróbáltatás kenyerét.” Valójában nem azon döbbenek meg, hogy vannak hitetlen emberek, élnek hit nélkül emberek, hanem Szent Teréz csodálatos hozzáállásán. Azon csodálkozok el, hogy „egy asztalhoz ül” a hitetlenekkel, tenni akar valamit értük, engesztelést vállal magára mások hitetlensége miatt. Az evangéliumban szereplő apostolokhoz hasonlóan mi is saját hitünk növekedését kérjük Istentől imáinkban. De van még egy feladatunk: Ha Szent Terézéhez hasonló hősies engesztelést nem is tudunk vállalni, legalább imádkozzunk azért, hogy Isten ébresszen hitet a nem hívőkben!
A különféle tudományok a dolgok és események hátterét, okait, összefüggéseit kutatják. A tudománynak vannak korlátai, nem sikerül mindent megfejteni, megmagyarázni. Ha nem tudjuk tudományos módszerekkel igazolni valaminek a kialakulását, létrejöttének módját vagy éppen kapcsolatát környezetével, akkor nemes egyszerűséggel véletlenről szokás beszélni: „Nem tudjuk, hogy miért éppen így alakult, a véletlen műve.” Ha az emberrel történik valamilyen megmagyarázhatatlan, érthetetlen, felfoghatatlan esemény, amire előzmények hiányában nem számított senki, a sorsot, a sorsszerűséget szokták emlegetni: „Nem tudjuk, miért történt. Így hozta a sors.” Ha pedig a lelki, szellemi dolgok területén lépünk át az ismeretlenbe, az értelmünkkel nem megmagyarázható világba, akkor titokról beszélünk. Valami rejtve marad előlünk, és hiába is próbálkozunk a mélyére hatolni, nem jutunk előbbre. Hitünk kérdéseivel és Istennel is így vagyunk. Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni a végtelen Istent. Titkokkal, Isten titkaival, hitünk titkaival találkozunk, amelyek továbbra is titkok maradnak. Nem Isten titkolózik, hanem emberi értelmünk nem képes mindent felfogni belőle. Amit pedig tudunk vagy szilárdan hiszünk, annak alapja az, hogy Isten feltárja számunkra, közli velünk önmagát, ezt nevezzük kinyilatkoztatásnak. A keresztény ember persze nem hisz sem a véletlenben, sem a sorsban, hanem mindennek a hátterében az Isteni Gondviselést látja. Hisz viszont a titkokban és elfogadja, hogy földi élete során nem ismerhet meg mindent, hanem majd az örök életben tárul fel számára Isten titka, mindaz, amire evilágban homály borul.
A mai evangéliumban az apostolok így fordulnak Jézushoz: „Növeld bennünk a hitet. Az Úr így válaszolt: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek” (Lk 17,5-6). Máté írásában így szerepel a megjegyzés: „Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek, menj innen oda, elmegy, és semmi sem lesz lehetetlen nektek” (Mt 17,20). Idézzük még fel annak az embernek a hitvallását, aki fiának gyógyítása érdekében fordult Jézushoz, és így vallotta meg hitét: „Hiszek Uram, segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24). E szentírási helyek ihlették a Hit évének jelmondatát: Hiszek Uram, erősítsd bennünk a hitet! Szépen összefoglalja ez a mondat a hit egyéni és közösségi szintjét, valamint a hit megvallásának és a hit kérésének fontosságát. Ugyanakkor benne van az is, hogy a hit egyrészt döntés, választás az ember részéről, másrészt Isten ajándéka.
Amikor a Hit évében naponta imádkozunk hitünk erősödéséért, akkor ezt a legnagyobb alázattal tesszük. A kérésben elismerjük, hogy hitünk nem tökéletes. Bármikor meginoghatunk a hitben. Egy próbatétel, egy váratlan betegség vagy egy hozzánk közel álló személy hirtelen elvesztése megrendítheti a hitünket és Istenbe vetett bizalmunkat. Amikor olyan eseményekkel szembesülünk, amelyeknek nem látjuk az értelmét, azaz titkokkal, számunkra felfoghatatlan dolgokkal találkozunk, különösen is szükségünk van a hitre, a hitben való megerősödésre. Legyünk nyitottak Isten ajándékára, hogy feltárulhasson számunkra a hit világa!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Add nekünk a hit csodálatos ajándékát! Add, hogy minden kételkedés, hitetlenség, kicsinyhitűség ellenére is felfedezzük magunkban a mustármagnyi hitet! A hit nem élettelen magként hever a lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Ezért most azt kérjük tőled, amit egykor az apostolok: Növeld bennünk a hitet! A te szemeddel akarom nézni a világot, a te szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat. Segíts, hogy hitemből jótettek fakadjanak! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!