Napi evangélium

Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
„Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, ami a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit.
Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére.
Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”

Elmélkedés:

Emberi válaszra váró isteni üzenet
Egy esztendővel ezelőtt a Szentírás vasárnapját megelőző szombaton avatták boldoggá Gabriele Allegra ferences szerzetest, aki először fordította le a teljes bibliát kínai nyelvre. Gabriele atya Szicíliában született 1907-ben. Pappá szentelése után 1930-ban Kínába került, itt kezdte tanulni a kínai nyelvet, majd a világháborút követően Hongkongba költözött, ahol élete végéig dolgozott. Élte legnagyobb részét a fordításnak és a tudományos munkának szentelte, de mellett örömmel segítette a szegényeket, a betegeket, a hadirokkantakat. Egyházunk immár hivatalosan boldogként tiszteli őt, de boldognak nevezhetjük őt a szó egyszerű értelmében is. Mert aki Isten üzenetét nap mint nap figyelmes szívvel olvassa és ahhoz igazítja életét, megtalálja a boldogságot.
Minden esztendőben szeptember utolsó vasárnapján a Szentírás kiváló ismerője és fordítója, Szent Jeromos ünnepéhez (szeptember 30.) kapcsolódóan tartjuk meg a Katolikus Egyházban a Szentírás vasárnapját. A Biblia 45 ószövetségi és 27 újszövetségi iratát jogosan tartjuk szentnek, hiszen hitelesen tesz tanúságot az isteni kinyilatkoztatásról. A Hit évében talán arra érdemes odafigyelnünk ezen a mai ünnepen, hogy a Szentírás mennyiben lehet számunkra a hit forrása és közvetítője? A hit forrása és közvetítője az ember számára természetesen maga Jézus Krisztus, az Isten Igéje, aki jelen van a Szentírásban, mint Isten igéjében, szavában.
A kérdés csak az, hogy milyen módon? Ezen a ponton kissé elválik egymástól a protestáns és a katolikus teológia. A mai protestáns felfogás szerint a Szentírás tekintélye abban gyökerezik, hogy benne Jézus Krisztussal találkozhatunk. A Szentírás olvasása alkalmat ad az embernek, hogy találkozzon Isten szavával és hittel elfogadja azt. A Szentírás azáltal válik Isten szavává, hogy az ember meghozza ezt a hitbeli döntést. A hitnek, a hitbeli elfogadásnak náluk tehát döntő jelentősége van. A katolikus felfogás másként közelít Isten igéjéhez. Nálunk is jelentősége van a hitnek, de a hitbeli elfogadás nem feltétel, attól függetlenül és azt megelőzően is jelen van hitünk szerint Isten szava a Szentírásban. Ha értő módon hallgatjuk és helyesen értelmezzük a Bibliát, akkor is lehetőségünk van az elutasításra. Azt is tegyük még ehhez hozzá, hogy a Szentírás helyes magyarázata és értelmezése feltételezi a hitet, mint az ember válaszát Isten üzenetére, mert e nélkül minden magyarázat legfeljebb vallással foglalkozó tudománynak nevezhető, de távol maradnánk a hitből fakadó keresztény élettől, amire a magyarázat ösztönöz bennünket.
Ezen tudományosnak tűnő okfejtés után evezzünk könnyedebb vizekre a Szentírással kapcsolatban! Engem mindig megrettent, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, amikor valaki bálványozza a szavakat. Azt értem ezalatt, hogy a szavak fontosabbá válnak, mint az üzenet lelki tartalma. Nem elmélyedni akar az illető a tanítás igazságában, hanem a maga igazához, igaznak vélt gondolataihoz keresi a megalapozást, a bizonyítékot a Szentírásban. A Biblia így valóban holt betűvé válik. Márpedig a betű nem fog hitet ébreszteni senkiben. A betűk képtelenek arra, hogy megújítsák bárkinek is az életét. Jézus ezt mondja: „Hozzátok intézett szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Alázattal és türelemmel érdemes olvasnom a Szentírást, hogy felfedezhessem annak lelki gazdagságát, a benne rejlő lelki kincseket, magát Isten Lelkét, aki „elvezet a teljes igazságra” (Jn 16,13). Alázattal kell olvasnom a Szentírást, lelkem nyitottságával, hogy Isten igazsága tölthesse be lelkemet. Türelemmel kell olvasnom, várva, hogy a sötétségben megszólaljon a világosság és utat mutasson számomra. Azzal a szándékkal érdemes olvasnom a Szentírást, hogy életemet a benne felismert igazsághoz igazítom. Jézus Krisztus az igazság.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Isten! Hiszem, hogy a szentírás szavai által te szólsz az emberekhez, te szólsz hozzám. Nem elégszem meg szavad hallgatással és olvasásával, hanem arra törekszem, hogy a megismert igazságot mindennapi életemben megvalósítsam. Szeretnék nap mint nap figyelni üzenetedre. Segíts, hogy a tanítás ne maradjon bennem „holt betű”, hanem életté váljon bennem. Segíts, hogy a szavak mögött meglássalak téged, aki az üdvösség útját mutatod meg számomra. Igéd által alakítsd át gondolkodásomat, ébressz bennem hitet és ösztönözz jócselekedetekre! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!