Napi evangélium

A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.” Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.
A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.

Elmélkedés:

Húsvéti jelek
Nikolausz Kopernikusz, a híres lengyel csillagász a következő feliratot vésette sírkövére: „Nem kérek Páléhoz hasonló kegyelmet, sem azt, ami Péternek adatott. Csak a keresztfán a jobb latornak adott irgalomért fohászkodom”. Ehhez hasonló alázattal imádkozunk a mai estén mindannyian Istenhez: Irgalmazzon nekünk és a feltámadás által adja meg nekünk az örök életet! Hirdesse ez az éjszaka az irgalom győzelmét a bűn felett, az élet győzelmét a halál felett!
A világosság elmúltával és a sötétség beálltával kezdődik a húsvéti vigília szertartása, amely a tűzszenteléssel, valamint a húsvéti gyertya meggyújtásával és annak templomba hozatalával kezdődik. Ezután következik a húsvéti örömének, amely összefoglalja a megváltás történetét. Az igeliturgia során felidézzük azokat az ószövetségi eseményeket, amelyekkel az üdvtörténet során Isten előkészítette a Megváltó érkezését. A keresztség szentségének kiszolgáltatása, illetve ahol nincsenek keresztelendők a keresztségi fogadalom megújítása után a szokásos módon folytatódik a szentmisében az eucharisztia liturgiája, amelyet a feltámadási körmenet követ. (Ez utóbbit vasárnap hajnalban vagy délelőtt is szokták tartani.)
A szertartás elemei a feltámadásba vetett hitet kívánják felébreszteni és erősíteni. Hogyan született meg egykor a húsvéti hit Jézus apostolaiban, tanítványaiban és az asszonyokban? Hogyan születik meg a feltámadás húsvéti hite bennünk, bennem? A mai evangélium az első húsvéti élményt írja le. Vasárnap hajnalban asszonyok mennek Jézus sírjához, hogy a pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. Az ehhez szükséges illatszereket viszik magukkal. A sziklasírt, amelyben elhelyezték Jézus testét, most üresen találják, az Úr teste nincs a sírbarlangban. Isten küldötteitől, angyaloktól tudják meg a test eltűnésének okát: Krisztus feltámadt, ahogyan erről még életében beszélt. Az asszonyok visszaemlékeznek Jézus szavaira, de az evangélista nem mondja azt, hogy ebben a pillanatban már eljutottak az Úr feltámadásába vetett hitre. Mindenesetre elindulnak az apostolokhoz, és elmondják nekik, amit a sírnál találtak, és amit az Isten küldöttei mondtak nekik. Még ekkor sem állítják azt, hogy ők már hisznek abban, hogy az Úr feltámadt. Az apostolok nem hisznek nekik, asszonyi fecsegésnek tartják mindezt, Péter mégis a sírhoz siet, de ott ő sem tud meg többet a történtekről, legfeljebb annyit, hogy az asszonyok igazat beszéltek.
Ez a húsvéti beszámoló azt tanúsítja, hogy külső jelek alapján még nem születik meg a hit sem az asszonyokban, sem az apostolokban. Vannak jelek. Ott van az üres sír, ami megmagyarázhatatlan. A sírban láthatók az otthagyott leplek. Ott vannak a fehér ruhába öltözött isteni küldöttek, elhangzik részükről egy üzenet a feltámadásról, de ezt még nem érti meg senki. Mindezen külső jelek még nem elegendőek a hit megszületéséhez. Csupán értetlenséget, csodálkozást, félelmet keltenek és kérdéseket támasztanak. A hit csak valamivel később, a feltámadt Krisztussal való találkozáskor születik meg. Így van ez az asszonyok és az apostolok esetében. E találkozásokról szólnak a húsvéti időszak evangéliumi történetei.
Most elégedjünk meg azzal, hogy elgondolkozunk azon, hogy valami mégiscsak történhetett, ami változást eredményezett az apostolokban. Valami történhetett, ami eloszlatta félelmüket és Krisztus feltámadásának hirdetőivé tette őket, s ezért az igazságért még az életüket is készek voltak feláldozni. Értelmemmel és szívemmel egyaránt keresem a magyarázatot a történtekre. Látom a jeleket, olvasom az üzenetet, az örömhírt, és várom a találkozást a Feltámadottal, hogy bennem is megszülessen a hit.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod erősíti hitünket, hogy van örök élet és létezik a mennyország. Feltámadásod erősíti bennünk a reményt, hogy eljuthatunk a mennyországba és a feltámadásra. A mennyei Atya nem csak új, feltámadt testet ad nekünk, hanem megajándékoz a boldogsággal. Az örök boldogság pedig azt jelenti, hogy Isten közelében élünk és örökké vele lehetünk. Feltámadásod számunkra és minden ember számára megnyitja az üdvösség kapuját. Élj bennünk! Támadj fel bennünk és új életre támadjunk benned!