Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Elmélkedés:

Már Jézus nyilvános működésének kezdetén is vannak olyanok, akik kételkedve figyelik tevékenységét, hallgatják tanítását. Az egykori vallási vezetőknek számító írástudók és farizeusok az első időkben cselekedeteibe próbálnak belekötni, például abba, hogy miért a szombati nyugalom idején gyógyítja meg a betegeket. Kötekedő szándékuk másik példája, amikor Jézust azzal vádolják, hogy a „gonosz lelkek fejedelmével” szövetkezve űzi ki a megszállottakból az ördögöket. Később azzal is találkozunk, hogy szavaiban, tanításában keresnek hibát. Jézus ugyanis újszerűen értelmezi a mózesi törvényeket, és nem azok betű szerinti megtartását tartja a legfontosabbnak, hanem a törvény mögött húzódó isteni szándék szerinti életet.
Egészen más azonban a nép hozzáállása Jézus személyéhez. Ők másképpen hallgatják szavait és felismerik benne Isten igazságát. Más szemmel nézik csodáit is, amelyekben az irgalmas Isten cselekedeteit vélik felfedezni. Nyitottság és hit jellemzi őket. Ennek egyik példája a kafarnaumi tisztviselő esete, amiről a mai evangéliumban olvasunk, s amelyhez hasonló esettel Máté és Lukács evangéliumában is találkozunk, ott a zsinagóga elöljárójának kislányát támasztja fel Jézus. János evangélista nem magát a csodát, a gyógyítást írja le, hanem azt emeli ki, hogy a tisztviselő „hitt Jézus szavaiban” (Jn 4,50).
Milyen jel, esemény képes hitet ébreszteni bennünk a nagyböjti időben? Kérem-e Jézustól az élő hit ajándékát? Szolgálja a Hit éve hitünk felébredését, erősödését!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az evangéliumból, bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz, hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek” szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben, emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába vetni.