Napi evangélium

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”

Elmélkedés:

Két megszívlelendő felszólítást tartalmaz a mai evangélium: tartsuk meg hűségesen Isten törvényeit és erre tanítsunk másokat is. Ez utóbbi a szóbeli tanítás mellett a példamutatást is magába foglalja.
Miért tartsam meg Isten parancsait? –teszik fel sokan a kérdést. Magát a kérdést ne értékeljük feltétlenül Isten elleni lázadásnak, bár sokak esetében erről van szó. Sokan ugyanis jól megvannak Isten nélkül és szabadságuk korlátozásának tartanak mindenféle előírást.
Kérdezzük inkább így: Miért érdemes megtartanom Isten parancsait? Miért érdemes Isten törvényei szerint élnem? Mit fejezek ki azzal, ha elfogadom Isten akaratát? Annak belátásából kell kiindulnunk, hogy Isten szeretetből adja parancsait, amelyekkel utat mutat számunkra az örök élet felé. Nem kényszerít bennünket, hanem mindig meghagyja emberi szabadságunkat, szabad akarattal dönthetünk. Ha megtartom Isten parancsait, ezzel viszonzom az ő szeretetét. Engedelmességemmel azt fejezem ki, hogy elfogadom az általa felkínált utat, a hit útját, az üdvösség útját.
Választhatnám azt is, hogy függetlenítem magamat Isten szeretetétől. Érvelhetek azzal is, hogy Isten törvényei túl nehezek számomra és megtartásuk lehetetlen. Kereshetek kifogásokat és további kibúvókat, hogy miért nem élek Isten kérése szerint. Ez viszont nem vezet az üdvösségre. Hitem szerint az Isten törvényeinek való engedelmesség biztosítja számomra az üdvösséget.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Nekem Te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem! Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a Téged kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!