Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.

Elmélkedés:

Szent Máté evangélista írásában két példabeszéd található szőlőmunkásokról, más-más mondanivalóval. Az egyik szerint a szőlőskert gazdája a nap különböző időszakaiban fogad fel munkásokat, akiket a szőlőbe küld dolgozni. Este, a munka befejeztével mindenki megkapja munkabérét (vö. Mt 20, 1-16). A történet Isten nagylelkűségét mutatja be, amelynek köszönhetjük, hogy az örök életre juthatunk. A másik példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról szól, ezt olvassuk a mai napon. A munkások sorra bántalmazzák és megölik azokat a szolgákat, akiket a gazda küld hozzájuk, végül a gazda fiával is ugyanígy bánnak, őt is megölik. A példabeszédet Jézus jeruzsálemi bevonulása után, a kereskedők templomból való kiűzését követően mondta, tehát néhány nappal elfogása és elítélése előtt. Ez az időbeli elhelyezés a kulcs a hasonlat megértéséhez, amely az üdvösségtörténetet mutatja be. Isten a gazda, aki az emberekre bízza a világot. Azok, akiknek kötelessége volna az Istennel való együttműködés, a szolgákat, a prófétákat megölték, de nem számoltak a következményekkel. Az idők teljességében a mennyei Atya saját Fiát, Jézust küldte el a világba, de őt is megölték. Cselekedetük következményeként a gonosz munkások elveszítik Isten országát, s helyettük egy új nép, Isten újszövetségi népe kapja meg, azok, akik engedelmeskednek Istennek és készek őt szolgálni. Az Istennel való szembefordulás esztelen cselekedet. A gonoszságot Isten nem tűri örökké, a bűnösök felelősségre vonása nem marad el.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!