Napi evangélium

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”

Elmélkedés:

Az Isten országát bemutató beszédsorozatot a magvetőről szóló példabeszéd nyitja meg Szent Márk evangéliumában. Ezt olvashatjuk a mai napon. Korának tanítási módszerét alkalmazva Jézus is a mindennapi életből vett hasonlatokkal szemlélteti mondanivalóját, ahogyan ezt más tanítók is tették. A hallgatóság nagyobb részét kitevő egyszerű emberek e példabeszédekkel, szemléletes képekkel könnyebben megértették és megjegyezték a mondanivalót, a tanulságot.
„Kiment a magvető vetni” (Mk 4,3) – kezdi Jézus a beszédet, majd részletesen elbeszéli, hogy a munka során nem csak a jó földbe hullott mag, hanem az útszélre, a kövek és bogáncsok közé is. Később a beszédet részletesen is megmagyarázta tanítványainak és apostolainak.
Az emberek, akik csak a példázatot hallották és az ahhoz fűződő magyarázatot nem, bizonyára könnyen maguk elé tudták képzelni a jelenetet, hiszen a felnőtt férfiak már végeztek ilyen munkát. Jól tudták, hogy az elvetett mag az időjárás okozta sok veszélynek van kitéve, de istenhívő emberek lévén azt is tudták, hogy a jó termés kinek köszönhető.
Érdemes felfigyelnünk a magot vető ember bizalmára, aki kötelessége teljesítése után a mag kikelését, növekedését Istenre bízza. Abban a pillanatban, amikor a mag kihullik kezéből és a földbe esik, az irányítás is kihullik kezéből. Istentől függ, hogy milyen lesz a munka eredménye.
Az igehirdetőkben, a hit terjesztőiben, a krisztusi tanítás hirdetőiben ugyanennek a bizalomnak kell élnie. Istentől függ, hogy mi lesz szolgálatuk eredménye. Ő adja az Isten országának növekedését.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és megtapasztalására.