Napi evangélium

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”

Elmélkedés:

Jézus csodái közül talán a leginkább érdekesek az ördögűzések voltak. Manapság a pszichés betegségek körébe sorolnánk azokat a lelki természetű zavarokat, amelyeket abban az időben az ördögtől, a gonosz lélektől való megszállottságnak tartottak. A betegség eredete és természete egyaránt ismeretlen volt az emberek számára, ezért annak hirtelen, váratlan megszűnését sem értették. Jézus több esetben gyógyít meg ilyen betegeket, azaz kiűzi belőlük a gonosz lelket.
Egy ilyen csodája miatt kezdték el híresztelni róla, hogy magával az ördöggel szövetkezik, különben nem volna képes ilyen cselekedetekre. Jézus visszautasítja ezt a hamis vádat, s rámutat annak belső ellentmondásosságára. Valójában Jézus cselekedetében Isten működése figyelhető meg. Az isteni irgalom szabadítja meg a gonosz befolyásától ezeket a megszállottakat. A háttérben tehát Isten és a gonosz küzdelme zajlik az emberek lelkéért. Az ördögűzések azt mutatják, hogy e harcban Isten az erősebb, ő győzedelmeskedik. A gonosz viszont – természete szerint – nem nyugszik bele a vereségbe, hanem újra és újra próbálkozik. E küzdelem közepette emberként nem viselkedhetek passzívan, döntést kell hoznom, hogy kinek engedem át a szívem, lelkem feletti uralmat.
Megnyugtatásul gondoljunk arra, hogy ha valaki a rossz úton jár, s cselekedetei arról árulkodnak, hogy a gonosz uralkodik rajta, ebbe a helyzetbe Isten sem nyugszik bele. Mert nem akarja, hogy egyetlen emberi lélek is elvesszen.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk mélyén néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád, de egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem. Krisztusunk, te nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább állandó jelenléted felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.