Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott maga előtt. Megesett a szíve az embereken, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” Erre Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül!” Körülnéztek, és jelentették: „Öt kenyerünk és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Majd megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még tizenkét kosarat szedtek tele a kenyér és a hal maradékából; pedig ötezer férfi evett a kenyérből.

Elmélkedés:

Miután tanításával csillapította az emberek lelki éhségét, Jézus meglátja testi éhségüket is és ennivalóról gondoskodik számukra. A problémát a tanítványok veszik észre. Az emberek éhesek. Van is rá ötletük, hogy miként lehetne megoldani a helyzetet. Ha éhesek, mindenki térjen haza és gondoskodjon magának ennivalóról. Első pillanatban nekünk is ez jutna eszünkbe és aligha volna más ötletünk. Ekkor jön Jézus váratlan felszólítása a tanítványok felé: „Ti adjatok nekik enni!” (Mk 6,37). Lám, a mi Urunknak van egy másik ötlete. Neki azonnal eszébe jut egy másik megoldás. Az eset kapcsán érdemes elgondolkoznunk azon, hogy nem szűkült-e be túlságosan a gondolkozásunk? Ha a problémákra csak egyféle megoldásunk van, vagy ha mindig a korábban jól bevált módszerekhez ragaszkodunk, akkor talán elveszítettük a nyitottságunkat. Mert érdemes néha új utakat, új megoldásokat keresni.
A tanítványok biztosan meglepődtek azon, amit a Mester kért tőlük, de tulajdonképpen elfogadják javaslatát. Ezt kérdezik: „Talán menjünk kenyeret venni kétszáz dénárért, hogy elláthassuk őket?” (Mk 6,37). E kérdés mögött ez húzódhat meg: Rendben, elfogadjuk a javaslatot, megpróbálunk gondoskodni ennivalóról az emberek számára. Kérdésük elárulja, hogy rögtön ki is találnak egy megoldást, egy lehetséges módot arra, miként lehetne ennyi embernek ennivalót adni. De ezzel ismételten más irányba mozdulnak, mint Jézus. Őneki most is van egy jobb ötlete. Egy másik elgondolása. Kérésére előkerül az öt kenyér és a két hal, ami roppant kevésnek tűnik az emberek nagy számához képest. De Jézus kezében ez a kevés is elegendő. Ő a keveset is sokká tudja tenni. Jézus csodát tesz, megszaporítja a kenyereket és a halakat, hogy mindenki jóllakjon. A tanítványok az Úr kezébe adják a keveset, ő pedig visszanyújtja nekik a sokat, hogy osszák ki az embereknek, adják az éhezők kezébe.
„Ti adjatok nekik enni!” (Mk 6,37) – mondja Jézus. Kérése a lelki táplálékra is vonatkozik. A hit igazságának továbbadásához Jézus a közreműködésünket kéri. Kész vagyok-e erre a szolgálatra?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol. Köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!