Napi evangélium

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

Elmélkedés:

A szeretet nem bóvli
Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma Mária Erzsébetnél tett látogatásáról szól, amiről a héten már olvashattunk. Az örvendezést és a hitet mélyíti el, és az önátadás készségét növeli bennünk a történet. A mögöttünk lévő decemberi napokat bizonyára a lázas készület jellemezte. Talán egyre nyugtalanabbak lettünk, hogy időben be tudjuk-e szerezni az ajándékokat mindenkinek, és bizony bosszankodtunk, amikor az általunk korábban kiszemelt ajándék elfogyott és mással kellett pótolnunk azt. Az ünnep közeledtével néha már elfogyott a türelmünk, és azt éreztük, hogy nem készülünk el időben. Az utolsó tanítási napot váró gyerekek türelmetlenségével vártuk az utolsó munkanapot, hogy végre vége legyen a karácsony előtti hajtásnak. A felpörgetett életmód, a sorbaállások nem tettek jót az idegeinknek.

Az utolsó napokban ráadásként ránk tör a lelkiismeretfurdalás: többször is elmehettem volna a hajnali misére. Jó lett volna odahaza is egy kicsit összeszedettebben megtartani a családi adventi gyertyagyújtásokat vasárnaponként. Jó lett volna esténként többször leülni együtt imádkozni. Jó lett volna, ha türelmesebb vagyok munkatársaimmal. Jó lett volna több időt szánni a lelki felkészülésre. Jó lett volna a kézzelfogható ajándékok keresgélése és vásárlása mellett vagy helyett szívnek szóló, szeretetünkről némán tanúskodó lelki ajándékokról is gondoskodni.

Ha valakiben most ilyen érzések vannak, hát tanuljon belőle! Jövőre is lesz advent, lesz karácsony. Ha most elkapkodtam, elhibáztam valamit, jövőre tudok ezen javítani. Sőt, talán még idén is van erre idő. Még 2 nap, 48 óra. Már nincs munka, nincs iskola! A boltba se szaladjak, mert amúgy is megvettek már minden normális dolgot, és selejtes kacatot ne adjak senkinek karácsonyra! A leárazott ajándék leértékelt szeretetről árulkodik.

A szeretet ennél értékesebb. A szeretet, amelyre mindenki vágyik minden ajándékon túl, ennél ezerszer értékesebb. A szeretet, amelyet nekem is éreznem, s mutatnom kell családtagjaim és mások felé, nem bóvli, nem értéktelen csecsebecse, nem hitvány szemét vagy ócska műanyag. A szeretet nem helyettesíthető semmi mással, még értékesnek mondott, drága ajándékkal sem. Miért félünk kimutatni szeretetünket? Istennek volt ehhez bátorsága. Rendkívüli húzás volt részéről, hogy nem adott minden embernek 1000 négyzetméter földet és 100 négyzetméteres házat. Isten Fiának volt bátorsága ahhoz, hogy üres kézzel szülessen meg emberi világunkban. Volt bátorsága ahhoz, hogy 33 év múlva odategye üres kezét a keresztre, hogy azt irdatlan nagy szegekkel átszegezzék. Volt bátorsága ahhoz, hogy születésétől a haláláig minden pillanatban megmutassa szeretetét irántunk.

Van-e bátorságom ahhoz, hogy viszontszeressem őt? Van-e bátorságom az ő szeretetét továbbadni embertársaimnak? Van-e bátorságom kimutatni szeretetemet? Istennek volt bátorsága önmagát adni nekem. Nekem van-e bátorságom önmagamat adni neki?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te földi életed során mindig érezhetted Atyád, a mennyei Atya ölelését. Szenvedésedben és halálodban is ő ölelt át téged. Mi könnyen megfeledkezünk arról, hogy születéseddel az Atya magához ölel minden embert. Engedd, hogy mindannyian karácsonykor és életünk minden napján érezzük Istenünk ölelését és szeretetét. Jézusunk, taníts meg minket arra, hogy mindig ezt az isteni szeretet utánozzuk, és úgy szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az Atya szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!