Napi evangélium

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak. Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének hírüladását egészen részletesen írja le Szent Lukács evangélista, ezt olvashatjuk a mai evangéliumban. Zakariásnak templomi szolgálatteljesítése közben jelent meg az Úr angyala. Ekkor tudja meg az idős ember, hogy neki és feleségének, Erzsébetnek gyermekük fog születni. Emberileg talán érthető Zakariás kételkedése, könnyen találunk magyarázatot hitetlenkedésére. Mindketten idősek már, nem reménykedhetnek abban, hogy gyermekük fog születni. Abból a szempontból viszont érthetetlen számunkra hitetlensége, hogy ha valamit az Isten angyala mond neki, azt maga Isten mondja. Miért nem hitt Isten szavának? Mert nem értette meg az Isten szándékát. Mert Isten szándékai nem fértek bele abba a keretbe, amelyet ő hátralévő éveire elképzelt. Mert nem gondolta azt, hogy Isten ott is tud új utat mutatni, új életet teremteni, ahol erre emberileg már nincs remény. Zakariás jelet kér, hogy valóban igaz, amit az angyal neki mond. A jelet megkapja, de az egyúttal büntetés is lesz hitetlenségéért. Megnémul, és egészen addig nem tud beszélni, amíg a neki mondottak valóban be nem teljesednek, s meg nem születik a gyermek.
Isten megváltó tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatja és még csak nem is késleltetheti az üdvözítő jövetelét. Hát nem volna akkor egyszerűbb belesimulni Isten akaratába? Nem volna egyszerűbb hittel elfogadni Isten szándékait? A hitetlenség engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)