napi evangelium






Napi evangélium


2012. december 17. – Hétfő

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék.

Mt 1,1-17


Elmélkedés:

Szent Máté Jézus családfájával kezdi evangéliumát. A felsoroltak közül néhány név ismerős számunkra, de a többségük bizonyára ismeretlen. A nevek olvasása talán unalmas egyeseknek. Miért olvassuk mégis a Jézus születésére felkészítő adventi időben? Az evangélistának az lehetett a szándéka, hogy igazolja: Jézus a Messiás, az ő személyében teljesedik be Isten ígérete.
Nemzedékek követik egymást az időben évszázadokon keresztül. Emberek születése és halála jelzi az idő biztos múlását. Isten belép ebbe az időfolyamba és új korszakot nyit Jézus Krisztus születésével. A világ az időben teremtetett és az emberiség történelme az időben zajlik. Jézus születése új teremtés Isten részéről, s ettől kezdve történelmünk üdvtörténetként értékelendő. Jézus Krisztus az idő Ura, aki – a Szentírás szóhasználatával élve – az „idők teljességében” jött világra. Születése napjától kezdve Jézus élete a beteljesedésig, küldetésének teljesítéséig, azaz kereszthaláláig és feltámadásáig tart. Az örök Isten időbeli létezésének határpontjai ezek. Hitünk szerint a mi életünk is annak beteljesedéséig, feltámadásunkig tart. Mire használjuk földi életünk éveit? Mire használjuk a nekünk adott időt? Haladunk-e napról napra küldetésünk útján, az üdvösség felé vezető úton? A karácsony ünnepe, Isten Fia születésének átélése segítsen minket abban, hogy véges, az időben kezdődő és az időben véget érő életünket átértékeljük, és azt az örökkévalóság felé tartó útnak tekintsük.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák”, amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)
 


 
 
Feliratkozás a napi evangélium küldéshez (ingyenes)

Név:

E-mail cím: