Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Elmélkedés:

Sokan úgy érzik, hogy Isten törvényei és parancsai korlátozzák vagy elveszik szabadságukat. El kell ismerni, hogy Isten törvényeinek megtartása bizonyos esetekben valóban nehéz. De emberi szabadságom semmiképpen sem szűnik meg, ha elfogadom Isten játékszabályait, elfogadom az általa felállított korlátokat és határokat.
A bűn, azaz a parancsok megtagadása és nem teljesítése feltételezésekre épül. Annak feltételezésére, hogy önmagam ura vagyok és nincs szükségem Istenre. A bűn annak feltételezésén alapul, hogy az Istennel való szakítás jó lesz számomra és semmilyen hátrányos következmény nem ér. De hová vezet az Isten nélküli élet? Hová vezet az Isten nélküli szabadság? Meddig juthatok saját terveimmel és elképzeléseimmel, ha azokból hiányzik az Isten? Az Isten nélküli szabadság valójában a bűn szolgaságát és rabságát jelenti. Ha elszakadok Istentől, a bűn börtönébe zárom magamat. Ha nem veszem magamra Krisztus igáját, azaz az ő törvényeit, akkor azonnal a bűn igája nehezedik rám. Krisztus igájának felvétele azt jelenti, hogy elfogadom Isten uralmát felettem. Elfogadom akaratát és irányítását, elfogadom, hogy szeret és az üdvösségemet akarja.
Isten parancsait meg lehet tartani kényszerűségből is. A jelképes igát lehet hordozni kényszerből is. De mennyivel értékesebb, ha szeretetből, Isten iránti szeretetből hordozom. Ekkor válik könnyűvé, könnyen hordozhatóvá. Ennek fényében új értelmet kapnak Jézus szavai: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű” (Mt 11,29-30).
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.