Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”

Elmélkedés:

Egy pogány, minden bizonnyal római származású katonatiszt fordul Jézushoz segítségért beteg szolgája érdekében. Több meglepő is van a kérésben. A zsidók felett hatalmat gyakorló rómaiak egyik magas rangú tisztje félreteszi rangját és hatalmát, mert tudatában van annak, hogy ezek most mit sem érnek. Meglepő továbbá, hogy egy vezető fordul alárendeltje érdekében Jézushoz. Meglepő, hogy olyat kér, amit emberi erővel lehetetlen teljesíteni. Meglepő, hogy ez az ember mennyire tisztában van a zsidó szokásokkal, amely szerint egy törvénytisztelő zsidó embernek nem volt szabad belépnie a pogányok otthonába. És meglepő a hangneme, a beszédmódja. A parancsok és utasítások közléséhez szokott férfi most alázatosan kér. Nem követel, nem erősködik, hanem szerényen adja elő kérését. Kifejezi méltatlanságát és egyúttal hitét is, hogy akihez fordul, képes teljesíteni kérését. Kifejezi, hogy hisz Jézus gyógyító erejében, elismeri az ő isteni hatalmát.
A százados magatartásán Jézus is elcsodálkozott, meglepődött. Azonnal észrevette a meglepő stílus mögötti hitet, amely a mi Urunk nyíltan kifejezett elismerését váltotta ki, aki így szólt a körülöttük állókhoz: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben” (Mt 8,10).
Az adventi időszakban talán jó volna nekem is új hangnemet megütnöm, amikor Istenhez fordulok kéréseimmel. Jó volna megtalálni az alázat, a szerénység, a ráhagyatkozás és a bizalom hangját. Jó volna rátalálni arra a hangnemre, amely őszinte hitem kifejezése. Jó volna az őszinte hit hangján szólni Istenhez. Jó volna az őszinteség és a bizalom hangját megtalálni, amikor embertársaimmal beszélek. Jó volna önteltség nélkül, egyszerűen szólni mindazokhoz, akikkel ma találkozom.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!