Napi evangélium

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

Elmélkedés:

A tíz szolgáról szóló példabeszéddel Jézus az Isten Országának arra a jellegére világít rá, amely szerint senki sem maradhat tétlen, aki ehhez az Országhoz tartozik. Kereszténynek lenni feladatot és küldetést jelent. Kamatoztatnunk kell a jó képességeket, melyeket Isten bízott ránk. Divatos mai kifejezéssel szólva: kereszténynek lenni vállalkozást jelent, természetesen nem az anyagi javakkal. A megőrzésre való törekvés nem elég az üdvösséghez. Egy vállalkozás persze csődbe is mehet. Ugyanígy végzetes lehet, ha megrekedünk egy lelki szinten és nem törekszünk a fejlődésre. Hűségünk jele éppen az, hogy a magunk és mások lelki hasznára fordítjuk az Isten által nekünk juttatott lelki javakat. Az elszámolás elől nem futhatunk el. A történet kezdetén tíz szolga kap pénzt, s a végén három elszámolásáról hallunk. Bár az evangélista nem szentel neki külön figyelmet, de nyilvánvaló, hogy a többi hétnek is el kell számolnia. Felelősségteljesen és bátran használjuk lelki javainkat!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve, az embereket szolgálva és Hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet felé. Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Céljaim és végső célom elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek!